Békássy Jenő: Komárom és Esztergom vármegyék ujjáépitése Trianon után

Esztergom vármegye és Esztergom szab. kir. megyei város tizéves történetének vázlata. Írta: dr. Sántha József

Ezután az események gyorsan következnek. Egymásután kerülnek kézre a vezetők, kik közül egy-két ismertebb alakot az Esztergomba való szállításkor összever a tömeg. Amikor híre kél, hogy Fasler Ármin volt vádbiztost hozzák, a nép megrohanja a vonatot, de a hír nem bizonyult valónak; amidőn Nádor Emilt szabadlábra helyezi az ügyészség, s megjelenik az uccán, könynyebb testi bántalmazásban van része. Itt említjük meg, hogy a zsidóság elleni ellenszenv a városban is kirobbant, de komolyabb következmények nélkül, úgy hogy az egyik fővárosi lapban az atrocitásokról megjelent hír teljesen valótlan volt s maga az izraelita hitközség is cáfolatot ad ki, sőt Palkovics alispánnak és Waldvogel József katonai parancsnoknak köszönetet is nyilvánít, hogy a rendzavarásoknak erélyes kézzel véget vetettek; az is valótlan, hogy egy főiskolai hallgatónak 1920 novemberében történt bántalmazása szintén az antiszemitizmusra lett volna visszavezethető, nem volt az egyéb egy-két ittas ember ostoba cselekedeténél. A bíróság ítélkezése 1921. évre maradt, amikor Surgoth Gyula elnöklete alatt kiszáll a törvényszék s hosszabb helyi tárgyalás után április 23-án és 24-én hozza meg a döntést. Győri .János, Miklósi György és Yancsó László halálbüntetést, Szentei Sándor és Karthaly István 15 évi fegyházat, Bártfai Géza 14 évi, Péter Imre 6 évi és Szabó István volt városparancsnok 5 évi börtönbüntetést kaptak. Megelőzőleg Nagy Antal és Iványi Pám M. István reáliskolai tanárokat állásvesztésre ítéli fegyelmi hatóságuk. A közönség állandó érdeklődéssel van jelen a bírósági tárgyalásokon s az ítéleteket a megnyugvás érzetével fogadja, a bűnösök pedig a fegyházak és börtönök mélyére vonulnak, míg közülük többen, így elsősorban a halálraítéltek, a csereakció során Oroszországba kerülnek. Ezzel lezárul a szomorú idő. Kissé talán tovább is foglalkoztunk vele, mint megérdemelné, de hát minden magyar és minden esztergomi számára is az 1918—19 napjai voltak a legizgalmasabbak. * # * Alig morzsolódtak le a vörös uralom napjai, itt van helyette az új veszedelem a román sereg bevonulása. Számíthattunk ugyan rá, hisz a megye és város megszállása Budapest és a Dunántúl után nem maradhatott el; de azoktól szenvedni megszállást, kiket a harcok mezején annyiszor kényszerítettünk futásra, azoktól fogadni el parancsot, kiknek országában alig egy éve még a központi hatalmak osztogatták a győztes parancsait, bizony gondolatnak is nehéz dolog volt, nem még valóságnak. 1919 augusztus 14-én vonulnak be a románok Esztergomba, tartózkodásuk azonban rövid, mert 16-án már eltávoznak. A megye még nem szabadul meg tőlük és keservesen érzi az élelmiszer és takarmány-requirálást, amely miatt az alispán a 39