Békássy Jenő: Komárom és Esztergom vármegyék ujjáépitése Trianon után

Esztergom vármegye és Esztergom szab. kir. megyei város tizéves történetének vázlata. Írta: dr. Sántha József

belügyminiszterhez s az entente misszióhoz fordul orvoslásért. Szeptemberben ismét visszatérnek a városba és csak október 8-án vonulnak ki, midőn a nemzeti hadsereg darutollas csapata már közelgett. Természetesen a megszállást megérzi a város is; szigorú záróra van, melyet a románok ellenőriznek; a csoporto­sulás tilos; az utazáshoz román engedély kell; requirálásra is gondolnak, de magának Csernoch prímásnak közbenjárására az elmarad, sőt a megyében is enyhül. És hála legyen a megye s a város vezetőségének, Esztergomban mélyebb nyomokat nem hagy a megszállás, s a város minden különösebb kár nélkül éli át e nehéz napokat. Mindazáltal a kivonulás után a jóvátételi bizott­ság kiszáll később, 1920 december 22-én, városunkba, valamint Dömösre és Pilismarótra, mint legtöbbet szenvedett községekbe is; annak egyik tagját, Bódy szerb alezredest pedig annyira meg­hatja a magyar népnek még az ellenséggel szemben is megnyil­vánuló úri magatartása s vendégszeretete, hogy viszonzásul 1000 K-t adományoz Esztergom város szegényei karácsonyára. A történelmi hűség kedvéért meg kell említenünk, hogy a városban oly hírek keltek szárnyra, mintha a románok második bevonulását a zsidóság, vagy annak egyes tagjai kérték volna. A személy szerint is aposztrofáltak hírlapi tiltakozást adnak le s az izraelita hitközség, mely különben dr. Zwillinger Ferenc ügyvéd elnöklete alatt nyilatkozataiban s közleményeiben min­dig az ezeréves magyar gondolat mellett tett hitvallást és pl. a kommün bukása után is örömmel üdvözölte az idők változását, szintén kifejezi tiltakozását, aminthogy nyiltan valótlanságnak .jelenti ki azt a hírt is, mintha az augusztus 27-iki igazán kis mér­tékű rendzavarás miatt (— melynek bár sajnálatos, de végered­ményében komollyá nem vált eseményeit az egyik fővárosi lap úgy tüntette fel, mintha e napon a zsidó nők petróleum­mal leöntve szenvedtek volna borzalmas máglyahalált —) a hit­községnek is szerepe lett volna a románok visszatérésében. A lelkek még különben nem nyugodtak. így Kesztölc köz­ségben, melynek szegénysége minden bizonnyal jó talaj az uszí­tóknak, kommunista izgatás folyik, melynek szeptember folya­mán egy-két ember bekísérése vet időlegesen véget; december 30-ra újra fellángol a mozgalom: kikiáltják a proletárdiktatúrát és megalakítják a direktóriumot, úgyhogy ismét a karhatalom­nak kell közbelépni s a csendőrség veszi gondjaiba a tiszavirág­életű vezetőket. Dorogon a szocialisták mozgolódnak, mit az tesz érthetővé, hogy megkezdődnek a nemzetgyűlési választások elő­készületei. Esztergom városa lázasan készülődik a nemzeti hadsereg bevonulására annál is inkább, mert az a hír járja, hogy a legen­dás fővezér, Horliy Miklós is meglátogatja a várost. Október 8-án ugyan egyelőre csak egy gyalogos csapat jön, majd októ­ber 11-én egy zászlóalj vonul be Bauer őrnagy parancsnoksága alatt, melyet a város közönsége a főtéren, a Széchenyi téren ki­törő örömmel fogad s néhány napra rá megvendégeli az egész legénységet. Másnap nagy könyörgő istentisztelet van ugyan­10

Next

/
Thumbnails
Contents