Békássy Jenő: Komárom és Esztergom vármegyék ujjáépitése Trianon után

Esztergom vármegye és Esztergom szab. kir. megyei város tizéves történetének vázlata. Írta: dr. Sántha József

kovics alispán visszatér a megszállott területről, még a vörösőrség tagjai fogadják. Győri János elvtárs, a forradalmi törvényszék elnöke is a járásbíróság felé ballag, hogy folytassa működését, de a népharag, mely nem ismer tái'gyalást és perrendet, hanem vulkán módjára tör elő a szívekből, gyorsan lángra lobban, s bizony nem sokba mult, hogy Győri akkor élve került ki a nép igazságszolgáltatása alól. Nagy Antal, volt főreáliskolai igazgató is, akit különben később állása elvesztésére ítélt fegyelmi hatósága, megérzi egy-két súlyosabb botütésben a nép „rokonszenvét", s az uccára kimerészkedő más forradalmi exponensek szintén tapasztalhatták önön kárukon, hogy az ép törzsön a ferdére nyúlt ágak nem nőhetnek az égig. Esztergom népe örömmámorban úszott. Nemzeti zászló ugyan nem leng a házakon, mert a rémuralom legalább azzal kívánta megörökíteni magát, hogy mindent vörösre festetett; annál viharzóbb azonban az éljenzés és teljesebb az öröm, midőn Palkovics alispán meglengeti a nemzeti színű lobogót, melyet ruhája alatt hozott át cseh területről. A pacsirta, ha a felhők csatája után napot lát, csattogva szárnyal feléje s mitse törődik vele, hogy alant még szennyes a talaj. így volt a vái'os közönsége is: még azt se tudta biztosan, való-e a hír, s a hirtelen örömre nem következik-e a monitorok vörös felvonulása, vagy egy kalocsai vérengzés, az öröm, a magyar lélek s a felszabadulás tudata mégis oly elemi erővel tör ki, hogy Palkovics e napot a legszebbjei közé számíthatja, mert a nép szinte hozsannával köszönti, hogy személyén keresztül üdvözölje a feltámadás várva-várt napját. A forró augusztusi ég gyorsan fejleszti a magyar termést. Palkovics átveszi a megyei közigazgatás vezetését. Antóny s más, szolgálatukat a kommün alatt elhagyott városi tisztviselők visszatérnek, elfoglalják hivatalukat; augusztus 6-ával ismét megindul a helyi sajtó, hogy a fővárosi eseményekről is biztos tudósítást adjon, s amíg Horvát István, a diktatúra alatt szerepet játszó őrmester revolvere golyójával önmaga szabja ki ítéletét, másokat pedig a királyi bíróságok ítélkezéséig is a népítélet sújt, míg az előbbre látóak a szökés könnyebb útját választják, ismét megalakul a polgárőrség a biztonság fenntartására, s annak, különösképpen a vállukon kaszával megjelenő földmíves polgái'őröknek felvonulása hosszú időkig felejthetetlen emléket hagy a nép lelkében. Ha az esztétikus a felségesre kíván példát mondani, Michel Angelo Mózesét, Shakespeare drámáját, vagy hasonlót említ. Ha esztergomi ember akarja a felségest illusztrálni, arra a tüneményes látványra emlékezik, midőn alig néhány nappal a diktatúra bukása után dr. Csernoch János hercegprímás a Nagyboldogasszony ünnepe alkalmából a főszékesegyházbe bevonult. Elől az ország első főpapja, utána a hatóságok tagjai a feledésre ítélt díszmagyarok pompájában, de mindenek felett a nép, mely — az aranymiséjét kivéve — talán soha sem övezte ily szeretettel fopásztorát. 88