Békássy Jenő: Komárom és Esztergom vármegyék ujjáépitése Trianon után

Esztergom vármegye és Esztergom szab. kir. megyei város tizéves történetének vázlata. Írta: dr. Sántha József

jelölteket újra meg újra felszólítják a jelentkezésre, s mikor ez se elegendő, a végső erőfeszítéshez, a kommün vége felé 48 esztergomi tisztet névszerint köröznek és felhívnak a vörös hadseregbe való belépésre. E tisztek között számos ismerős van, kik azonban vonakodtak eleget tenni a rendelkezésnek. Tagadhatatlan, hogy ilyként fehérelemekkel reorganizált hadsereg, különösen a csehekkel szemben, döntő sikert ér el. Párkány, Érsekújvár, Léva, Kassa, Korpona, Selmecbánya, Eperjes, stb. egymásután kerülnek a csapatok kezére. A Párkány elleni támadás május 30-án kezdődik, monitorok igénybevételével, s bár viszonzásul a csehek Esztergomot lövik — szerencsére minden nagyobb károsítás nélkül — Párkány mégis a vörös csapatok kezére kerül. E csata alkalmával sajnálatos események játszódnak le. Az első diadal után ugyanis a vörös sereg visszavonulásra kényszerül, miközben megfeledkezik a vöröskeresztes szolgálatra kirendelt diákcsapatról. Ezek egy része idejében nem tud átjönni a visszavonuláskor s néhány vöröskatonával egy szalmakazalban rejtőzik el. Egy nő azonban, elárulja őket, mire a csehek az elfogottakat, mint reguláris csapatokon kívülállókat, kínzással s kegyetlen halállal büntetik. A második párkányi bevonulás után hozzák át e holttesteket, s különösen az ifjakét, mint az önzetlenség, ideális hazaszeretet áldozatait temetik el nagy részvét mellett. Haláluk különben elsősorban Péter elvtárs gondatlanságának következménye volt, ki átdirigálta a hazafiság fűtötte fiatalokat, de mikor a csehek visszatértek, a maga megmentése közben, megfeledkezett róluk és sorsukra hagyta őket. A feljelentő nőt különben e tettéért halálra ítéli a forradalmi törvényszék, mit azonban a főtörvényszék öt évi kényszermunkára változtat. A párkányi járás és a még elfoglalt részek vörösdiktaturája, melyet a rövid idő alatt is mindenütt igyekeztek megszervezni, nemsokáig tart. Június 17-ével közlik a lapok, hogy az entente hatalmak kívánságára a hadműveleteket megszűntették, bár a csehek folytatják állandó támadásukat. Július 1-ével megkezdődik a visszavonulás és 2-án Párkányt is feladják a csapatok. Ekkor már világos volt, hogy a diktatúra nem tarthat soká, a bajok sokasodnak; azok valamelyes elcsendesítésére korlátozzák országszerte a szesztilalmat; a pénzmizériák enyhítésére, miként másutt, nálunk is külön esztergomi pénzt bocsájt ki egy és két K-ás címletekben a direktórium; a forradalmi törvényszék működése is enyhül, bár egymásután érkezik a ludovikás, majd kalocsai s egyéb forradalmak híre, melyről azonban az egyetlen lap csak alig pár szóval emlékezik meg. A tiszai vereség aztán országszerte megadja a kegyelemdöfést a haldokló szörnyetegnek, s miközben a helyi vezetőség élelmesebb tagjai is tanácsosabbnak látják a csendes visszavonulást, a fővárosban megtörténik Kun Béláék lemondása, majd a szocialista Peidl-kormány eltávolítása, s az augusztusi forróságban felvirrad a sziikre szabott határok közt a szabad nemzeti érzés tündöklő napja. A városban korán, de bizonytalanlul ér el a hír. Amikor Pal37