Békássy Jenő: Komárom és Esztergom vármegyék ujjáépitése Trianon után

Esztergom vármegye és Esztergom szab. kir. megyei város tizéves történetének vázlata. Írta: dr. Sántha József

Komolyabbak voltak azonban a május 20-iki események, melyek hőse Szabó István vörös városparancsnok volt. Szabó István az esztergomi proletárdiktatúra érdekes alakja. Többszörösen büntetett előéletű, kit egyebek közt rokongyilkosság súlyos bűne terhel. Fölényes, hetyke megjelenésű alakja, s az első látszatra nem éppen kellemetlen hatás, egyesülve az egyéni ambíciókkal s a fékezhetetlen szenvedéllyel, az első látásra megmagyarázzák, hogy a sötét áradatban neki vezetőszerepet kell bírnia. Közben — miként a puccs után összes bűnei feltárása közt az Esztergomi Népszava utólag közli — Oroszországban elvégez valami agitátorképző kurzust, s itt ragadhat rá bizonyos színleges műveltség, mely szereplési vággyal s vélt szónoki képességgel ruházza fel, miközben citálja az együgyünél együgyűbb „frappatáns" (saját szavajárása) hasonlatokat. Hazaérkezve, az obskurus időkben vállalja. az obskurus szerepet, s a direktórium a városparancsnoksággal bízza meg, melyet az alacsony sorból magasra vetődése után büszke proletáröntudattal lát el, miközben italozásai, részegeskedései, gorombáskodása, az apácák gúnyolása, félelmesebbnél félelmesebb parancsok kiadása közben minden tettével hangoztatja a quod licet Jovi, non licet bovi ősi elvét. Az Esztergomi Népszava szerint végre a direktórium tagjai is felismerték ékes vonásait, miben nehezen megszokható s talán bűneire is büszke egyénisége adta a mély alaptónust s ezért a cikk közlése szerint elhatározták eltávolítását, melynek május 20-ikán kellett megtörténnie. Ezt akarta volna megelőzni Szabó István, midőn a helyi tanács több tagját önkényűen letartóztatja s a csehektől Esztergom megszállását kéri. A csehek meg is kezdik az átvonulást, ám Szentei Sándor vöröskatona, ki e tettéért a munkás- és katonatanácstól külön dicséretben is részesült később, lövöldözni kezd a hídon s ezzel felhívja a figyelmet a veszedelemre, úgyhogy azt a vöröskatonáknak sikerült megakasztaniok. Szabó István eltűnik s — időközi fogságból való szökése után — azóta is közelebbről ismeretlen helyen van, ám a forradalmi törvényszék letartóztatja Varga Dezső vöröskatonát s Brnicza Mladen vöröstengerészt, továbbá Izsák János és Sliz István vöröskatonákat bűnrészesség címén, kik közül az első kettőt kötél-, az utóbbi kettőt golyóhalálra ítéli a forradalmi törvényszék. Fellebbezés folytán a forradalmi törvényszék megváltoztatja az ítéletet s Izsák és Sliz életfogytiglani fegyházat kap, míg Varga Dezső és Brnicza golyóhalálra ítéltetik. Ez utóbbiak végzete június 10-én délután teljesedik be, mikor is őket az ősi Batthyánypalota árkádjai alatt az egész Széchenyi-tér erős lezárása mellett agyonlövik. A golyók helyei hónapokon keresztül éktelenkedtek a városház falán, mígnem a renoválás alkalmával eltávolíttattak. Amíg másutt a gyilkosságok sorozata bélyegezte igazi vörösre a proletárdiktatúrát, nálunk e két kivégzés volt a jóvátehetetlen cselekedet. Magáról a tényről kevés ismeretünk van, mert a fori'adalmi törvényszék iratai egyelőre ismeretlenek, a^ azonban bizonyos, hogy a közhangulat — bármiként szól is ellene az Esztergomi Népszava rövid közleménye — a kivégzettek egyikét se 35