Békássy Jenő: Komárom és Esztergom vármegyék ujjáépitése Trianon után

Esztergom vármegye és Esztergom szab. kir. megyei város tizéves történetének vázlata. Írta: dr. Sántha József

lettel teljes fogadása, a régi cím (úr, kisasszony) használata, a rakoncátlan cselédnek adott pofon, részegség stb. elég ok volt arra, hogy valaki forradalmi törvényszék elé kerüljön s büntetésben részesüljön ugyanakkor, midőn csendháborítások, lopások s más önkényeskedések büntetlenül maradnak. Dr. Machovich Gyula prel. kanonokot, az aranyszívű, mindenkitől kedvelt főpapot „a köztársaság rendelkezésének nem pontos betartása miatt" 10.000 koronára es háromhavi elzárásra ítélik, ez utóbbit azonban egy évre felfüggesztik. Igyekszenek a népet is igába törni az akkor fellépett ú. n. batyuzás miatt, de mivel a büntetéssel nem érnek el célt, fi'ontot változtatva, örökös vezércikkekkel igyekeznek reá hatni. Különben a sajtóra is szájkosarat raknak s papírhiány ürügye alatt május 18-ával megszüntetik az Esztergom és Vidéke című lapot is, úgyhogy ezentúl csak az Esztergomi Népszava jelenik meg tisztán a bolsevizmus szolgálatában. Bármily erős kézzel és drasztikus eszközökkel dolgoznak is, mégsem érzik magukat biztonságban. Egész riadalom van, mikor felfedezik, hogy fényjeleket adnak le a gyerekek a belvárosi templom tornyáról, vagy később ismeretlen egyének a Vaskapuról; amikor pedig a diákcsapat egyik tagja tréfából a leányiskolában a mennyezetre lő, az egész város vörösőrsége mozgósítva van. Nagy cécóval ünneplik a május 1-ét; midőn azonban azt néhány lövés megzavarja (erről még később megemelékeziink), szétfut az „ünneplő" közönség, bevonják a vörös zászlókat s letépik az ablakokba a beverés fenyegetésével kényszerített vörös szalagokat. Különben — miként országszerte — jómagukba se bíznak s megbízott hegyébe megbízottat ültetnek, hogy egymást ellenőrizzék. Rendelet is rendeletet ér, bizonyságául annak, hogy senki se foganatosítja őket. Hogy különben a direktórium körében ez a félénkség s örökös izgalom lett úrrá, azt a csehek közvetlen szomszédságának tudhatjuk be legfőként. Április 23-án a csehek lezárják a hidat; majd híre jön, hogy a várost is esetleg megszállják, mire a katonatanács a hadműveletek vezetésével Gébé Jánost, a vörösszázad parancsnokságával pedig Bátki Endrét bízzák meg s hirdetményükben kijelentik, hogy „irtózatos energiával védik a tanácsköztársaságot". Amíg aztán a tiszamenti hadműveletek megindulnak, rövidesen sor kerül arra, hogy az itteni vezetőség is megmutassa ezt az irtózatos energiát. Április 24-én este hirtelen lövöldözés hangzik a híd felől; nyomban mozgósítják a vörösszázadot, de a tárgyalások során kiderül, hogy csak félreértés volt a lövöldözés. Még nagyobb volt az ijedelem május 1-én. Javában folynak a proletárünnepségek, midőn futótűzként terjed szét a városban, hogy jön a cseh megszállás. Valóban a helembai szigetnél kisebb csetepaté fejlődött ki, melynek során az egyik vöröskatona súlyosan megsebesült. Erre a basaharci őrség parancsnoka jelentést tesz, hogy a szigetet már meg is szállták. A hír ugyan nem felelt meg a valóságnak, de elegendő volt arra, hogy az egész május 1-i ünnepséget szétzavarja. 34