Bárdos István: Esztergom története 1920-1956

vezette magyar katolikus egyház és a szélsőjobboldali pártok útja. A háborús viszonyok jeleként 1941. június 22-én a magyar honvédség az ellenséges repülőgépek megsemmisítése, zavarása céljából géppuskaállást telepített a Belvárosi Olvasókör épületének tetejére. Még szerencse, hogy használatára nem került sor. Tátrai László ny. honvéd őrnagy visszaemlékezése szerint a géppuska használata, annak gyenge tűzereje miatt inkább a lakosságra, mint a repülőgépekre jelentett volna veszélyt. Az ország közigazgatási vezetőinek körében ekkoriban fogalmazódott meg a gondolat, mely szerint célszerű lenne összevonni és egyetlen várossá szervezni Párkányt, Esztergomot és Dorogot. Az elképzelés azonban nem valósult meg. Az 1942-es esztendőben már éreztették hatásukat a zsidótörvények, de kemény intézkedések sora lépett életbe a cigányokkal szemben is. A cigányok csak meghatározott időben hagyhatták el lakóhelyüket, kocsit, lovat nem tarthattak. A zsidó származású képviselőtestületi tagoknak le kellett mondaniuk tisztségeikről. Ugyanakkor gyarapodott a város. A Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) támogatta a Szent István városi iskola építkezéseit, a Honvédelmi Minisztérium, pedig a levente lőtér befejezését. A város vezetése - élén Etter Jenővel mind merészebb városfejlesztési terveket dolgozott ki és fogadott el. Vitézi Székház, Frontharcos Otthon, a város összes kulturális egyesületét magában foglaló kultúrpalota, városi gimnázium, rendőrségi palota építéséről szőttek terveket. Felvetődött a városközpont rendezése. Ennek kapcsán megállapították, hogy a városháza előtti Szentháromság szobor nem illik oda. más helyet kell számára keresni és Szeged mintájára kapuval, kell összekötni a Széchenyi és a Rákóczi teret. A Simor János út fejlesztése révén kívánták tehermentesíteni a Kossuth Lajos utcát. Pénzt kaptak a Levente Egyesület csónakházának befejezésére, tűzoltó eszközök beszerzésére. Mindezek ellenére erőteljesen jelen voltak háborús gondok is. Sok volt a városnál az üres állás. A tisztviselők bevonultak. A hivatalos egyházi körökkel, közöttük Serédi Jusztiniánnal is jó kapcsolatokat ápoló, közismerten németellenes dr. Etter Jenő polgármester nem volt hajlandó a szélső jobboldal által kívánt irányba vezetni városát. Befogadta a lengyel menekülteket, s szembe szállva a kormányzó körök elvárásaival, Esztergomban nem szervezte meg a zsidók gettóját. 9