Bárdos István: Esztergom története 1920-1956
A nyílt diktatúra gyakorlatának szellemében a kormány 1942-ben felfüggesztette a városok önkormányzati s ezen belül polgármester választási jogát. így kerülhetett sor dr. Sudár József vármegyei másod főjegyző, besztercei lakos esztergomi tanácsnokká történő kinevezésére. S udár eskütételét követően Etter üdvözölte az új vezető tisztviselőt, s kifejtette, hogy ez volt az első eset, amikor nem a város választotta meg főtisztviselőjét, hanem külső hatalom nevezte ki azt. Végül kifejezte azt a reményét, hogy Sudárral felhőtlen jó együttműködése alakul majd ki a városnak. Az 1944. március 19,-í német megszállást követően hatalomra jutott Sztójay-kormány intézkedései szükségszerűen Esztergomot is érintették. A fasiszta kormányzat 1944. március 31-én bezáratta az iskolákat. Bezártak továbbá 40 zsidó tulajdonú üzlethelyiséget, majd „összetelepítés" címén 1944. május 12.-ig befejezték Esztergom 398, és a járás további 138 zsidó lakójának kijelölt csillagos házakba zsúfolását. Június első napjaiban az esztergomi vasútállomásról az auschwitzi haláltáborba szállították őket. 1944. július l-jén a Sztójay-kormány belügyminisztere dr. Etter Jenő polgármestert a „közszolgálat érdekében" Máramarosszigetre helyezte át, amit az nem fogadott el, inkább nyugdíjazását kérte. Ettemek a város éléről történő eltávolítására közismert lengyelbarát magatartása, és a zsidó lakossághoz való humánus viszonyulása miatt került sor. Vitéz dr. Bánomi Antal 1944 júniusában 42 évi szolgálat után nyugállományba vonult. Az Etter helyébe lépő dr. Sudár József, Esztergom első kinevezett és nem választott polgármestere 1944. július 12-i bemutatkozó beszédében „hazafias felháborodással" tért ki a város rendkívül nehéz közellátási helyzetére. A háború alatt „katonavárossá" vált Esztergomban nagyszámú katonaság állomásozott, illetve feküdt, sebesülten a katonai szükségkórházakban. A Sudár által hatáskörében mindinkább korlátozott képviselő-testület 1944. augusztus 31-én tartotta meg utolsó ülését, s ezzel megkezdődött a közigazgatás és a városi élet felbomlása. 1944. szeptemberétől aztán elérte Esztergomot a keleti országrészből elindult menekültáradat. A kormányzat főként Szabolcs és Szatmár megyei menekültek áttelepítendő területéül jelölte ki a megyét és a várost. Sok ezren találtak ideiglenes menedéket Esztergomban. 1944. őszén megkezdődött ugyan a tanítás az iskolákban, de az október 16-i nyilas hatalomátvételt követően az új kormány hamarosan elrendelte annak szüneteltetését. 10