Bárdos István: Komárom-Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék közművelődési élete (1923-1938)

- 68 J; 1./ Zenekarok és zeneiskolák: A vármegyében működő négy zenekar: az esztergomi fúvószenekar, az "Esztergomi Zenekedvelők Egyesülete" koncertzenekara, valamint a dorogi és tatabányai Bányász Zenekar már a két vármegye egyesítése előtt is működött. A fúvós zenekar és részben a két Bányász Zenekar is, elsősorban a nagy kivonulásokkal együtt járó ünnepek, vagy a népművelési előadások kiegészítő programjaként lépett közönség elé. Az 1916-ban alapított Esztergomi Zeneegylet koncertzenekara, amelynek tagjai voltak a város zenekedvelői, a dorogi Bányász Zenekar tagjai és a Bazilika énekkara is, a Budapesti Filharmóniai Társaság művészeivel kiegészítve, megalakulásától 1938-ig 27 hangversenyt adott a városban. A hangversenyek színhelyéül rendszerint a Vármegyeháza kitűnő akusztikáju tanácskozó termét, a Fürdő Szálló színháztermét és a belvárosi plébánia templomot választották. Az emiitett zenekarok mellett egy alkalommal feltűnt a hirek között egy almásfüzitői és egy komáromi kamarazene együttes neve is. Tata felpezsdült zenei élete 1937-ben zeneiskolája mellett hozta létre szimfonikus zenekarát. A zenekarok működése mellett a zeneiskolák létrehozása és megerősödése képezte a zenei élet második pillérét. A vármegye székhelyén, először 1920-ban fogalmazódott meg egy zeneiskola létesítésének a gondolata. Ezt követően hat esztendő múlva került ismét felszínre. Működését azonban csak 1928-ban kezdhette meg, Büchner Antal főszékesegyházi karnagy vezetésével. A zeneiskola számára meglehetősen nagy konkurendiát jelentett a magán-zongora és zeneoktatás. A zeneoktatók belső