Bády István: A Bazilika árnyékában

Cserkészet

I Nagyon szerettem az állatokat, értettem is a gondozásukhoz. Első éves jogász koromban — látván, hogy anyám a három tehén fejésével milyen nehezen boldogul - magam is megpróbálkoz­tam, hiszen a teheneket jól ismertem, leginkább én etettem őket. A „próba" olyan jól sikerült, hogy attól kezdve tizenöt éven át - amikor csak otthon voltam - az esti fejést senkinek sem engedtem át. Még a hivatali munkámat is igyekeztem úgy ren­dezni, hogy fejésre otthon lehessek. Azokban az időkben, ami­kor polgármester voltam, hetente kétszer is Pestre kellett men­nem, hivatalos ügyeket intézni. A minisztériumokban általában négy órakor ért vétet a hivatalos idő, s ha csak nem voltam egye­dül, utána kísérőimmel együtt bementünk egy-egy sörre. Ha netán elfeledkeztem volna az időről, úgy öt óra tájt oda jött hozzám Gerendás Feri, a polgármesteri sofőr és odasúgta: — Pol­gármester úr, siessünk, lekéssük a fejést! Az ötvenes évek második felében aztán minden megszűnt. Fiatal koromból más élményeket is őrzök. Kiterjedt családom minden férfitagja megjárta az első világ­háborút. Ezekről az időkről, s azokról, akik visszajöttek, külön regényt lehetne írni. Két nagybátyám sokáig volt hadifogoly Oroszországban, illetve a Szovjetunióban. Vöröskatonák voltak, így későbben kerültek haza. Elmondták nekem az egészet ... A legidősebb, András bátyám, idehaza — már a második világháború után — részt vett az első téesz szervezésében. Nem volt párttag, de a szövet­kezetbe belépett. Mint jó beszélőt és volt hadifoglyot 1949-ben tanulmányútra vitték a Szovjetunióba. Ott szerzett élményeiről hazatérte után hiába faggatták: a szó szoros értelmében nem mert beszélni. Még engemet is elkerült. Vajon mi történhetett? A Szabad Nép első oldalán Rákosival együtt fényképezték le, tehát olyan emberként játszhatta volna meg magát, mint aki a legnagyobb pártfogót tudja maga mögött. Hazaérkezését így is kellett megszerveznünk. A város elöljáróságával a vasút­állomásra mentünk és vártuk, vártuk az öreget, hogy megérke­zik a vonattal. András bácsi nem jött, mivel valahogy megtudta, hogy őt Esztergomban milyen fogadás várja. Elég fonák hely­zetben éreztem magamat, mivel polgármesterként nekem kellett volna őt köszöntenem. Szóval az öreg nem érkezett meg, csak 19

Next

/
Thumbnails
Contents