Bády István: A Bazilika árnyékában

Cserkészet

1 V a következő vonattal. Persze, akkor már elvonult a tiszteletére kivezényelt elöljáróság. Józan parasztésszel talán felmérte azt, amit mi még nem. De utazásának „árát" azért csak „behajtották" rajta: faluról falura vitték, hogy elmesélje élményeit. Csak néhány elemit végzett, így mondandóját - már amit elvártak tőle — sehogy se tudta összefogni. A szervezőket ez sem hozta zavarba: kezébe nyomták az elolvasásra ajánlott anyagot, s azt sok kínkeservvel elmondta. Persze, ebben nem az állt, amit ő valójában látott, tapasztalt, észlelt. Hanem csak a jó és a szép. A vágyálmok, üla felhőcsipkébe csomagolva. Ez a rákényszeTített sok falujárás — és szépetmondás! — végül is felmorzsolta egészségét, testileg, lelkileg összeomlott, a házát soha többé nem hagyta el, mozgás hiányában érszűkület lépett fel nála, mindkét lábát le kellett vágni. A béna embert úgy vitték ki a gyermekek a határba — mert mindig odavágyott —, hogy kocsiba tették és letakarták. A határ külső területén így próbált még egy-két évet eltölteni, távol mindenkitől. Paraszt-tragédia volt az övé, kétségtelen! Mikor aztán 1960-ban jött a második téesz-szervezés, András bácsi fiai — unokaöcséim — nem léptek be a téeszbe. Pedig még én is megpróbáltam a belépésre ösztökélni őket. Megmaradtak dolgos egyéni parasztnak. Ök tudják, hogy miért. De jól tették! Feri bácsi, a másik nagybátyám, szintén későbben, 1923-ban jött haza a fogságból; a vöröskatonák között kitűnően, megtanult oroszul. Mindösszesen három hold földje volt, benne félholdnyi szőlővel. Mégis szépen haladtak, kiválóan gazdálkodtak ezen a kis földön. Mikor a szovjet katonák másodszor is bejöttek Esztergomba — 1945. március 21-én —, ezt a lényegében szegény parasztot, bizonyára a takaros gazdaságát látván, mindjárt burzsulynak minősítették. Nem hitték el neki, hogy csak három hold földje van. A bejövő katonák az aprójószágot egy szálig lekaszálták, mire Feri bátyám tiszta oroszsággal csak ennyit mondott: négy évig harcoltam veletek, értetek . . . Még valamit a paraszti gondolkodásmódról. Rokonaim soha nem kerestek fel hivatalos helyemen ilyen-olyan kérelmükkel. Az említett András bácsi kivételével, aki össze-vissza egyszer egész életében bejött hozzám a városházára. Megállt előttem mint egy katona és mondta: polgármester úr kérem . . . Mondom neki: 20