Bády István: A Bazilika árnyékában

1956

I akkor már mintegy 50-en voltunk, de nemcsak tanácstagok, hanem kívülállók is, sőt tudomásom szerint a volt párttitkár is. A kijelentést, hogy szóljanak a fegyverek és folyjon a vér, mélységes csönd és megdöbbenés fogadta. Akkor azt mondtam: uraim, most mindenki, akár hisz Istenben, akár nem hisz, esküdjön meg arra, ami előtte szent, esküdjön meg a gyerekei, vagy szülei életére, hogy azt, amit most itt hallott, senkinek, még a családtagnak sem mondja el! Ami elhangzott, annak köztünk kell maradnia, annak kimenni a lakosság közé nem szabad; nem szabad a sebeket felszaggatni, nem szabad újabb felkelésre, vagy ellenállásra búzdítani! Ez a kijelentés már valóban nem volt időszerű, és ezt az előadó is elismerte. A későbbi, 1957. évi bírósági tárgyalásokon a periratok galmadával szerepeltek, amit csak tudtak, de ez a kijelentés még a vádpontok között sem szerepelt! Mindannyian akik jelen voltak, megértették azt, hogy a hallgatás kemény kötelességet ró mindenkire és ezt valóban mindenki megtartotta. Mindenféle egymástól különböző felfogás és vélemény ellenére is. E visszaemlékezés nem tartalmazza mindazokat a kisebb jelentőségű eseményeket és intézkedéseket, amelyek a rendkívüli két nehéz hónapban felmerültek, de emlékeinkben élnek és maradnak. A Nemzeti Tanács 34 tagja közül a fele már halott, s a még élők többé-kevésbé megszenvedték már a múltat, de tudomásom szerint egy sem hagyta el Hazáját 1956. december 13-a után, a Nemzeti Tanács feloszlatása után sem, egy sem akart a felelősségre vonás elől elrejtőzni, vagy elmenekülni. A Nemzeti Tanács tagjai úgy érezték, hogy a két hónapi közéleti szereplésükkel Esztergom városának és annak lakói javára, védelmére szolgáltak! • • * Városunkban 1948—49-ben két téesz alakult. Az egyik az akkori Esztergomtáborban, Kossuth-TSZ néven, a másik Szentgyörgymezőn, Micsurin néven. Mindkét TSZ igen nehezen indult, sok problémával kellett megküzdeniök. Nyilvánvaló 133