Bády István: A Bazilika árnyékában

1956

J volt, hogy a téesz-ekkel szemben nemcsak Esztergomban, hanem az egész országban bizonyos fokú ellenszenv élt, főleg a parasztság körében. Minden esetre, az 56-os forradalomtól az akkori téesz-vezetők féltek. Az egykori jegyzőkönyvek szerint a tsz-ek fenntartásával, illetve megszüntetésével maguk az illetékes tagok is foglalkoztak. Veszélyben forgott az amúgy is gyenge tsz-ek állatállománya és anyagi helyzete. A Nemzeti Tanács mindkét téesszel kapcsolatban állást foglalt, nevezetesen, hogy bántani nem szabad, azoknak fenn kell maradniuk, mindaddig, amíg arra központi intézkedés nem történik. A tsz vagyonának megőrzéséről és biztosításáról a Nemzeti Tanács a rendőrség és a nemzetőrség bevonásával gondoskodott. Az első napokban azonban a lakosság köréből itt-ott ellenséges hangulat nyilvánult meg, sőt ismeretlen egyének a legsúlyosabban megfenyegették a szentgyörgymezei tsz elnökét, aki korábban párttitkár volt. Nem vitás, hogy 1948-49-ben, és az utána következő években is, hálátlan és népszerűtlen volt elnöknek lenni, így a szentgyörgymezei elnök személyi biztonságot kért tőlem a legnagyobbik fia, valamint a tsz egyik ágazat-vezetőjének védelmére is. A tsz-elnök iskolatársam volt Szentgyörgymezőn, jól ismertük egymást. A nehéz körülmények ellenére is barátok voltunk, később a városházára került tisztviselőnek. Ö is hadiárva volt, mint én. Szegény parasztból lett bányász, majd onnan került a városházára, később a politikai életbe. Kérését teljesítenem keresztény-emberi és magyar kötelességem volt. így azokban a napokban lakásomon tartózkodtak, hiszen a halálfélemük érthető volt. A viharos napok elmúltak, az exponált személyek sértetlenek maradtak, úgyszintén a téeszek sem oszlottak fel. 134