Bády István: A Bazilika árnyékában

Polgármesterségben

I rekem van, én súlyos beteg vagyok, nem tudok dolgozni. Csak 50 Ft-ot kapok. (Igaz, hogy ez a forint bevezetési hónapjában volt.) Hiába panaszoltam én is, hogy a városnak kevés a pénze, ő csak mondta-mondta a magáét. Tudtam, hogy sajnos nem hazudik, hogy valóban súlyos beteg és 5 gyereke van. Mit tegyek? A következő pillanatban Győző hozzám hajol és a fülembe súgja: Pista, ne tagadd meg a gyerekvért! Szó nélkül telefonáltam a számvevőségi főnöknek, Győző pedig elment a pénztárba az újabb 50,— Ft-ért. Rég volt igaz, de még ma is melengeti a szívemet, hogy Győző még ott is gyerekkori barátjának tartott! Szociálpolitikai szemszögből nézve a dolgokat, a városi közgyámi hivatal 400 hadigondozottat és 215 hadisegélyezettet támogatott és intézte ügyeit. Csak a város területéről 1947 áprilisában 392 hadifogoly hozzátartozója kérte a hazaszállítását. A tényleges létszám biztos, hogy ennél több volt, hiszen olyan hadifoglyok is voltak, akiknek olyan közeli hozzátartozójuk már nem élt, akik kérhették volna a hatóságtól hazaszállításukat. Még egy szomorú szám: a szlovákiai üldözés elől 1947 áprilisában Esztergomban 253 magyar keresett menedéket. Tragikus események zajlottak le akkor a Felvidéken. Így pl. 1946. december 31-én, szilveszter éjjelén, egy csónak felborult: a parti lakosság vízredobot ladikkal próbálta a szerencsétleneket megmenteni, nem sok sikerrel. A menekülők közül csak egy maradt életben, aki a felborult ladik oldalát fogva hozzáfagyott és a Dédai szigetnél sikerült őt éjnek idején kimenteni és kórházba vinni. * * * A város hétköznapi gondjain felül természetesen olyanok is adódtak, amelyek megoldása meghaladta a város képességét. Ilyen volt a hídépítés. A hídroncsok kiemelése után már lehetségessé vált volna egy új híd létesítése. De ehhez elsősorban pénz kellett. A dunai kishíd építése ügyében bizonylatokkal és igazolásokkal ellátott kérelmet terjesztettünk fel Veres Péter újjáépí76