Bády István: A Bazilika árnyékában
Polgármesterségben
I * tési miniszterhez. Hivatkoztunk arra, hogy a jelenlegi összeköttetés az alsó részen csónakkal történik, a fölső részen pedig csak egy provizórikus gyalogátjáró áll a lakosság rendelkezésére. Veres Péter nem sokat habozott: 600 000 Ft-ot utalt át. így történt, hogy a pénz hamarabb állt rendelkezésünkre, mint a jóváhagyott terv. A végleges és jóváhagyott tervek elkészülte után nyilvánvaló volt, hogy a 600 000 Ft is kevésnek bizonyul, ezért a Közlekedési Minisztériumhoz fordultunk újabb segélyért. Bebrits Antal közlekedési miniszter azt kérdezte: mennyi pénze van a városnak a hídra? Mondtam: hatszázezer. Bebrits behivatta a hídosztály vezetőjét és azt mondotta: ilyen várost kell támogatni, mint Esztergom, amelyiknek már 600 000,— Ft-ja van, a saját erejéből! Hallgattam. Es áldottam Veres Pétert. * Kevés olyan ember van, illetve volt Magyarországon, akire oly sokan és szívesen gondolnának vissza, mint Veres Péterre. Szememben Veres Péter, — a maga mindenkori fehér ingével, fekete parasztruhájával és csizmájával — a becsületes, alföldi szántó-vető tipikus példája volt. Először újjáépítési miniszter, majd honvédelmi miniszter lett. Később a politikának hátat fordított és csak a magyar tollat szolgálta. Esztergomban már 1946-ban megtörtént a Simor prímás által — az 1880-as években — épített, de a háborúban súlyosan megrongált — még akkor az egyháziak kezelésében lévő kis, mintegy 70 ágyas — kórház tatarozása és renoválása. Ennek a kórháznak a gazdasági épületét hat „honfoglaló" család igénybe is vette. A kórház apáca-főnöknője Veres Péterhez fordult segítségért. Veres Péter kijött a helyszínre. Délelőtt 10 óra tájban hivatali telefonon jelentkezett Veres Péter. Arra kért, hogy menjek a Simor-kórházba, ott vár engem. Azonnal indultam. Mire odaértem, már ott volt Muzslai Zsitva János is, a Szabad Esztergom parasztpárti újságírója. A miniszter rögtön a tárgyra tért, elmondta, hogy ezek a családok a kórháztól a konyhával együtt elvették a gazdasági épületet. Magam erről nem tudtam semmit, hozzám 77