Bády István: A Bazilika árnyékában

Polgármesterségben

I A városi tanács az ünnepi heteket 1953. augusztus 14-én indí­totta meg újból, amelyen azonban az Állami Hangversenyzene­kar már nem szerepelt. Egy év múlva, 1954 júliusában — akkor már rég téglagyári dolgozó voltam — Fábián László tanácselnök megkeresett, hogy kérjem fel Ferencsik Jánost az Állami Hang­versenyzenekarral az ünnepi héten való szereplésre. Ferencsik örömmel vállalta négy évi szünet után az ismételt szereplést, amely végzetes hiba folytán az utolsó lett. Az ünnepi hét záró­aktusára augusztus 20-án este 8 órakor került sor. A hangver­senyt ekkor már nem a városháza udvarán, hanem a szigeti sport­pályán lévő szabadtéri színpadon tartották, holott Ferencsiket a városháza udvara vonzotta a szereplésre. A nagyobbik hiba azonban nem is ez, hanem az volt, hogy ugyanezen időpontra volt beállítva a lampionos-tűzijátékos vízi felvonulás a Kis-Du­nán. Erre az ütköző időpontra senki sem figyelt föl. Ferencsik és a zenekar fegyelmezettségének és összehangoltságának hála, a hangverseny minden akadály - zenebona, lárma — ellenére is zavartalanul folyt le. A szünetben Ferencsik János ezt a rendezést — érthetően — szóvá tette, és talán először említette meg, hogy őt a világ hang­versenytermeiben — keleten-nyugaton — nem így szokták fo­gadni . . . Mit is vezényelt itt nálunk Ferencsik? Csajkovszkijt, Beethoven V., VII. szimfóniáját, Bartók „pa­rasztdalait", Liszt rapszódiáit, Erkeltől a Hunyadi Lászlót, a Bánk bánt és Kodály Háry Jánosát. Az utolsó szám mindig Berlioz Rákóczi-indulója volt, amely frenetikus hatást váltott ki. A bécsi újévi koncerthez tudnám hasonlítani (Radeczky-induló), amikor a közönség együtt tap­sol a zene ütemére. Tiszteletdíjat sem ő, sem a zenekar nem kért és nem is ka­pott, de mindig — e kellemetlen epizódig — szívesen jöttek. Reg­gel és este bérelt autóbusz hozta és vitte őket a karnaggyal együtt. Ehhez szerény ebéd és vacsora járult a Fürdő Szállóban, napközben pedig fürdőjegy a strandon. Ferencsik a hangver­seny szünetében velünk koccintott és barackpálinkát fogyasz­tott. ,,Ez az én tiszteletdíjam!" - mondta. Az Állami Hangversenyzenekar — amely tudomásom sze­rint más vidéki szereplésekre nem vállalkozott — többet Feren­70

Next

/
Thumbnails
Contents