Bády István: A Bazilika árnyékában

Közigazgatás (1944-1946)

I Még néhány szót Müller Bernátról: felkeresett a városházán és átadott 300,— Ft-ot azzal, hogy ezt a pénzt juttassam el Kisházi Mihály családjának, akit — mint Schlachta-párti országgyűlési képviselőt — elhurcoltak és 7 évi börtönre ítéltek. Müller elmondta: Kisházi Mihály annak idején az üldözött zsidók mellé állt, ezért most neki is kötelessége, hogy az üldözött keresztény mellé álljon, és havonként támogassa a kereső nélkül maradt családot! Sajnos, Müller Bernát nem sokáig tudta támogatni Kisháziékat, szívinfarktusban meghalt. Zsidó létére karácsonykor és húsvétkor 1000—1000 Ft-ot juttatott rajtam keresztül a feloszlatott esztergomi öreg szerzetesek és apácák részére . . . A város képviselő-testülete, egyre egységesebbé vált. Ha szavazásra került a sor, általában a kisgazdapárt és a polgári demokratapárt szavazott együtt, a kommunista párthoz a szocdem. párt, a parasztpárt és a szakszervezet csatlakozott. Mindig attól függött a döntés, hiányzott-e valaki az ülésről, valamelyik párt részéről. Titkos szavazásokon — s ez fölöttébb elgondolkodtató — általában a kisgazdapárt győzött, ugyanis a többi pártból is — így a szocdem.-bői, vagy főleg a parasztpártból — ákadt aki ide szavazott. Egy esetben fordult elő, hogy polgármesteri szavazatom döntött, mivel a voksok egyenlően oszlottak meg. A testület minden tagja ismerte a város politikáját, magáénak vallotta gondjait. Máig szóló tanulság tehát, hogy a képviselő-testület tagjai, ha nem is Esztergom szülöttei, de szívvel-lélekkel párt különbség nélkül, Esztergom lakói kell legyenek, annak érdekében kell cselekedjenek! Azt tapasztaltuk — abban a pár esztendőben is —, hogy a pártok közötti jó viszony megrontói mindig azok voltak, akik két könyökkel „dolgoztak" ... A képviselő-testület összefogására és a pártok közötti kapcsolatokra jellemző, hogy például dr. Hajdú György polgármesterré választása 1945. május 16-án egyhangú szavazással történt, noha őt a kommunista párt jelölte. Mindenki szívesen fogadta, a későbbiekben mindenki támogatta is. Érdekességként jegyzem meg: amikor dr. Etter Jenő — aki 1944 májusában nem fogadta el a mármarosszigeti polgármesterséget, inkább katonának vonult be — leszerelt, és kérte a polgármesteri állásba való visszahelyezését, a közgyűlésen dr. Gróh József — aki dr. Etter Jenőnek 63