Bády István: A Bazilika árnyékában

Dr. Serédi Jusztinián

I jelölt. A magyar Vezetők jelöltje Glattfelder Gyula csanádi püspök volt, akit kiváló tehetsége valóban alkalmassá tette volna a prímási székbe. A vezetés félt Seréditől, félt, hogy a sok évi vatikáni befolyás nem fogja-e az ideiglenes kormányzói állást bolygatni, nem fogja-e a felekezeti békét megbolygatni, naegfogja-e akadályozni az antiszematizmus fellépését? Természetesen, az ország katolikussága is várta a fejleményeket. A Vatikán rövid időn belül döntött: XI. Pius pápa minden előzetes hozzájárulás, megbeszélés nélkül Serédit nevezte ki érsekprímásnak és egyben bíborosnak is, gondolván: ezzel a kedélyek megnyugszanak. Teljesen szokatlan és meglepő volt az egyidejű bíborosi kinevezés is. A Vatikán úgy vélte: a bíborosi kinevezés kizár minden további akadékoskodást. Tévedett. A magyar kormány Klebelsberg Kunó kultuszminisztert Rómába küldte, aki szállására megérkezvén beteget jelentett Serédi bíborosnak, kérvén, hogy keresse őt fel a szállásán. Célja az volt, hogy Serédi járjon közbe Gasparri államtitkárnál, hogy őt fogadja. Küldetése az volt: Serédi bíborost tartsa vissza továbbra is kuriális bíborosnak, Glattfelder püspököt nevezze ki Magyarország hercegprímásává. A magyar miniszter kérése nem teljesült, Gasparri hivatkozott arra, hogy Serédi már korábbról magyar kormányfőtanácsos, sőt a kormány felajánlotta neki a székesfehérvári püspökséget is. Politikailag tehát tiszta, egyházi rátermettségét pedig a Vatikán ismeri és garantálja. A kultuszminiszter az elutasítás után magával Serédivel próbálkozott. Egy, ceruzával megírt, általa fogalmazott nyilatkozatot adott át neki géppel való átírásra és aláírásra. Az ú.n. „hűségnyilatkozat" tartalma kettős; egyrészt Serédi ismerje el az átmeneti kormányzói állás intézményét, másrészt ne feszegesse a katolikus vallás történelmi jogait, a más vallásúak hátrányára. E nyilatkozatot a követség útján kellett volna Budapestre küldeni. Erre Serédi nem volt hajlandó, ellenben más nyilatkozatban — amelyet maga készített — kijelentette, hogy a szokásos esküt Rómában (akkor még ott tartózkodott) a magyar követ előtt hajlandó letenni, és majd a kormányzó előtt megújítja, hogy hazafiságában és állami hűségében ne kételkedjenek. Ismét kijelentette: arra nem hajlandó, hogy hűségnyilatkozatát a követség útján küldje el Budapestre. 43