Bády István: A Bazilika árnyékában

1956

I A kora délutáni órákban udvarunkba bejött egy ismeretlen, vékony arcú, szőke szovjet zászlós, aki a fal mellé támasztott kerékpáromat magához vette. Hiába volt feleségem tiltakozása, kérése, felugrott a kerékpárra és elhajtott vele. Telefonon értesültem a történtekről. (Abban az időben a kerékpár majdnem olyan értékű volt a mi szemünkben, mintegy autó, tehát igen nagy becsben tartottuk. Kerékpáromat még újonc koromban vettem részletfizetésre, havi 5 Pengőért. Igen-igen sajnáltam, hogy eltűnt.) Az esetet bent a városházán közöltem Cseicsner Rezső hivatalnok társammal, aki szlovák anyanyelve révén perfekt beszélt oroszul, s aki már jó ismeretségben volt az Esztergomban tartózkodó szovjet parancsnokság egyes tagjaival, többek között a parancsnokság segédtisztjével, egy bizonyos Alexander nevű hadnaggyal. A hadnagyot bántotta az eset, talán szégyelte is, hiszen már én is ismertem őt. Tény, hogy tüstént járőrt küldött ki a lakásomra Cseicsnerrel együtt az esemény megállapítására. Persze lényegeset, többet mondani nem tudtam, hiszen a kis orosz katonának a kerékpár iránti szeretete a „sürgősségben" is megnyilvánult. Mellesleg: akkortájt Esztergomot és Párkányt szükséghíd, pontonhíd kötötte össze, amin az orosz katonák szabadon jöttek-mentek; becslésünk szerint Esztergomban és Párkányban több ezer, legalább 15 000 orosz katona tartózkodott. Mindez kilátástalanná, reménytelenné tette, hogy az orosz járőr közbelépése bármi eredményre is vezethetne. Mégis a járőr tagjainak, siker esetén, 10 liter bort ajánlottam fel. Azt hiszem ez volt a legnagyobb „húzásom", mert a két kiskatonának a szeme fölcsillant, és azt mondták, hogy még Szibériából is elhozzák a kerékpárt! Másnap, vasárnap reggel 8 órakor, jelentkeztünk a főispáni hivatalban lévő parancsnokságon, ahol a járőr tagjai is tartózkodtak. A kéttagú járőrt mi ébresztettük fel; átküldték bennünket a szemben levő bencés gimnázium bejáratához, hogy ott várjuk meg őket. Negyed óra után látom, a városháza felől sovány orosz katona közeledik kerékpáron, némi ingadozások közepette. Kerékpáromat azonnal megismertem, amikor a kis alhadnagy odaérkezett, Cseicsner Rezső hangos szóváltással rögtön 125