Bády István: A Bazilika árnyékában

1956

I birtokba is vette. Közben 20-25 orosz katona vett körbe bennünket, a hangulat ellenünk fordult. Előlépett egy őrmester — feltételezem már tapasztalatból —, kérte tőlem a jármű igazolványát. Átadtam. Szakértelemmel megfordította a kerékpárt és a váz alján lévő 6 számjegyet összehasonlította a rendőrségi bizonyítványban szereplő számokkal. Majd közölte: Papa, tied a kerékpár! Eközben odaérkezett a már felkészült járőr, közre fogta az alhadnagyot, és elindultunk a parancsnokság felé. A parancsnokságon Alexander hadnagy igen dühös lett, az alhadnagyot letartóztatta és elvette tőle a nadrágszíját és kifűzette a bakancsszíjakat is. Egyben közölte Cseicsnerrel, hogy a tettest haditörvényszék elé állítják, és súlyosan megbüntetik, lehet, még halálra is ítélik. Végtelenül megsajnáltam a kis katonát és kértem a hadnagyot, hogy ne bántsák, meg van a kerékpárom, ő nem akarta ellopni, csak szórakozni akart. A hadnagy továbbra is hajtogatta, hogy „nincs kegyelem", hadi törvényszék elé kerül az alhadnagy. Szomorúan hagytuk ott a parancsnokságot, a két járőr-taggal jöttünk kifelé, akik közölték, a délután folyamán eljönnek a 10 liter borért. Ezt tudomásul vettem. Néhány órát dolgoztunk Cseicsnerrel a városházán, majd a déli órákban lejöttünk a városháza elé ahol — mit látok: A Szentháromság szobor körül egy kis orosz katona körbe kerékpároz! Az én haditörvényszék elé állítandó kis katonám tehát szabadlábra került, még kerékpárt is szerzett, és tovább folytatta az ügyességi tanulmányokat. Jót nevettünk az eseményen, és őszintén örültem annak, hogy az ügy így zárult. Hátra volt azonban a szolgálat-teljesítésének a másik fele, vagyis a 10 liter bor átadása. Vasárnap délután, tehát még aznap megjelent a kéttagú járőr, behajtani az adósságot. Mutogatással kértem tőlük az edényt, amibe elviszik a bort. Ugyancsak mutogatásból megértettem, hogy edény nincs, hanem ott isszák meg helyben, nálam. Kétségbe estem, hogy mi lesz ennek a vége? 5 literes demizsonban levő bort tettem eléjük, és három poharat is az asztalra, és öntöttem. De a két orosz nem engedte, hogy magamnak is abból öntsek, mondván, az az övék. Pedig csak azért akartam velük inni, hogy a „túlfogyasztást" 126