Antalics Rita: Szent Adalbert tisztelete Magyarországon

Legeza István Szent Adalbert missziós szerepe a magyar történelemben című forráskritikai tanulmányában behatóan foglalkozik a témával és részletesen elénk tárja a Szent István megkeresztelése körül kibontakozott vitát. Itt csak néhány sor erejéig tekintsünk bele művébe: H. G. Voigt német történész Adalbert von Prag című munkája 1898-ban látott napvilágot. A szerző egész fejezeten keresztül foglalkozik Adalbertnek magyarországi szereplésével. Arra az eredményre jutott, hogy a prágai püspöknek semmi szerep nem jutott a fejedelem házanépe megkeresztelésében, s a hírt csupán a nemzeti büszkeség szülte, mely a püspök vértanú részére ítélte oda a hazai történelemnek ezt az igen fontos eseményét. Itthon Pauler Gyula hosszas kutatás után A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt című munkájában - melyet a Magyar Tudományos Akadémia jutalmával tüntettek kikimondta, hogy „a legenda maiornak Hartvicnál is reproducált azon állítása, hogy Istvánt Szent Adalbert püspök keresztelte meg, nem lehet való." Szerinte II. Ottó császár a sváb Brúnó (Prunwart) püspököt küldi Gézához, aki 975-ben a fejedelem egész házanépét megkereszteli. Adalbert szerepét abban látja, hogy amikor a prágai püspök ellátogatott a magyarokhoz, a 17-18 éves trónörökösre nagy hatással volt.

8 Az ellenvéleményt vallók körének talán legkiemelkedőbb képviselője Karácsonyi János, aki Szent Adalbert védelme című 1906-ban megjelent rövid lélegzetvételű munkájában szilárd meggyőződéssel állítja: „... éppúgy Gyécse