Hídlap, 2011 (9. évfolyam, 1–35. szám)
2011-05-21 / 19. szám
KÖZÖSSÉG Alulírott, a Hídlap nevében... Sokat gondolkodtam, hogy a Hídlap vajon mennyire adja át azt az üzenetet, amit igazából szándékozik közreadni? Régi igazság, hogy a kommunikáció sikertelen, ha a befogadó számára mégsem az az üzenet jön le, amit a küldő valóságban felé küld. Persze léteznek kommunikációs csatorna zajok, meg különféle módon dekódolt jelrendszerek, hogy szakmaiak is legyünk, de a lényeg hogy amennyire csak lehet tisztázni fontos az üzenetet. Néhányan/sokan, nézőpont kérdése egyoldalú véleménynyilvánítással támadják a szerkesztőséget az esztergomi állapotok bemutatása során, pedig a véleményünk csak most jön... Kinél és hol az igazság? A X akták óta tudjuk: az igazság odaát van. Nagy bátorság ma bárkinek azt gondolni, hogy tudja az igazságot, minden oldalát ismeri, és az ő ítélőkészsége a legjobb és leghelyesebb. Nem hiszem, hogy a mai esztergomi helyzetet bárki teljességében tudja megítélni, és tényleg minden információ birtokában van, ami alapján igaz bírót játszhatna. Mindenkinél vannak részigaságok és hamisságok, sokan tudni vélnek olyasmit, ami meg se történt, és sokan nem látják a tényeket se, szóval egyelőre mindenki csak sorban áll Pallas Athéné almájáért, de senki nem tartja a kezében. Hídlap és a rémhírterjesztés? Átlapoztam kizárólag a 2011-es Hídlapo- kat, és megnéztem miben tévedett a lap, és hol gerjeszthettünk álhíreket. Januárban arról irtunk, hogy az adósságrendezés milyen szinten köt meg mindent, miként veszi el a szabad akaratot, és szűkül le a lehetőségek köre, ami azt hozza magával, hogy a színes világ egyre szürkébbé válik. írtunk megyei jogú városi jog helyett megyei segítségre várásról, amiről mára ki is derült, hogy már várakozás se, mert valós segítség nincs. Februárban írtunk válságköltségvetésről, amit aztán sokan és sokféleképpen ragoztak tovább, nem eléggé megelégedve a „válság” szó kifejezőségével, pedig mindez önmagában is elég sújtó, és a „melyik ujjamat harapjam meg” elmélet ritkán hoz elégedettséget... Márciusban arról írtunk, hogy néhány nem alapfeladatot ellátó intézménynek komoly problémái lesznek, sajnos ez be is igazolódott. Bemutattuk a cégek helyzetét, akiknél valljuk be igen nagy eredmény, hogy még mindig kitartanak, bár fennmaradásuk egyre nehezebb. Fontos megemlíteni, hogy nem hanyag gazdálkodás okozta a nehéz helyzetet, hanem hogy a szerződéseik szerint elvégzett munkákat az Önkormányzat mai napig nem fizette ki, és nem is lehet még mindig tudni, hogy ez mikor változik. Áprilisban arról szóltunk, hogy miként lett Esztergom város szinonimája a botrányváros, és persze ezzel nem az a gond, hogy tagadnánk, hogy a városban lennének botrányok, hanem hogy miért kell ezt az országos, kiemelten baloldali médiába vinni, és felmerül a kérdés, vajon a problémákon mennyit segíthet Kálmán Olga 6 percben? És remélem értik itt nem a riporter neve, és az idő az érdekes... Magam részéről az országos médiaszereplés előrevivő eredményével még nem találkoztam, a hátrányossal viszont már igen... Szintén áprilisban megjelent sokat vitatott „maomenetes” cikkben a baloldali szimpatizánsok erős feltűnését emelte ki kollegám sokak megrökönyödését kivívva, majd pár hétre rá kiderült, hogy a polgármester asszony az mszp majálisát említette zarándoklata végállomásaként, amikor fellépett ott. Legutolsó nagy „hibánk” májusban, amikor a vagyonfelosztás veszélyeire próbáltuk felhívni a ügyeimet. Olyan sokan támogatják ennek gondolatát nem látva túl az „elfogyott a tartozásunk” mámoros pillanatán, hogy mi történik a sok-sok hitelezővel, aki kifizetés nélkül marad. Nem érdekes, hogy ha majd cégeknek kevéssel kell beérniük, és így tönkremennek, embereket küldenek majd a nem létező munkaerő piacra, és rajtuk keresztül még hány és hány alvállalkozó, egyszerű polgár életét fogja romba dönteni a dominó-elv, mi is történik? Ez tényleg csak egy rémhír lenne és nem valós félelem? Van sapka vagy nincs sapka? Bill Cosby mondta egyszer, hogy „Siker titkát nem ismerem, de a biztos kudarcét igen: az az, ha megpróbálsz mindenkinek a kedvébe járni.” A Hídlap törekvése egyes vélemények szerint pusztán félelmetesen vizionálni Esztergom végromlását - még ha jelenleg a tények sajnos minket is igazolnának ez esetben -, és ebből fakadóan csak távol állhatunk a kiegyensúlyozottságtól, - erős csúsztatás. Persze lehet a csúsztatásokat tovább fokozni azzal, hogy Hídlap véleményeként azonosítjuk konkrét személyek szavait (csak a forrás marad le...), de aki figyelemmel kísérte a lapot hétről hétre jól tudja, hogy nem egy véleménynek adtunk helyett pusztán. Szerettünk volna kimaradni pont az egyik vagy másik oldallal való azonosulástól a vélemények kifejtésekor, ami sok héten át működött, ameddig Steindl Balázs frakcióvezetőn kívül Tétényi Éva polgármester is megküldte a válaszát, véleményét. Már nem teszi, ennek okát a mai napig magam részéről nem értem. Miért baj, ha különbözik a másiktól? Attól még van, és a kettő pont így érdekes igazán. Hétről hétre megküldjük polgár- mester asszonynak is a kérdést, sok idő után ezalkalommal láttunk rá választ, igaz egy másik internetes fórum oldalán. Nehéz megérteni mi baj lehetne abból, ha a Hídlapban is megjelenne. De ha ez meg- vonódik tőlünk, mégis mit tehetnénk? Kötelezni nem tudjuk, csak remélhetjük egyszer él a lehetőséggel. Szóval, ha adunk helyet az a baj, ha nem adnánk, az lenne a baj... Ideológia vagy délibáb? A Hídlapban sosem tagadtuk, hogy Esztergomban baj van, bár továbbra is azt gondolom kevés város polgárai tudják forintosán, hogy mennyi is a városuk adóssága, és-ebben személyesen rájuk mennyi forint esik, ugyanez a helyzet az országgal is, ennek mértékét is kevesen ismerik. Nem azt mondom, hogy nem baj az adósság, csak ez egy általános, lassan világszintű jellemző és probléma, és úgy gondolom a hitel mellett és után is van élet, a gazdálkodás része a hitelek kezelése is. Személy szerint nem döntenék úgy, hogy ha sok tartozásom van, és nem tudom hogyan törlesszem bár 20 évem van rá, hogy nem keresek B megoldást, hanem gyorsan felmondom az egészet, és a 20 éves problémámat egy vonással „holnapi” problémává teszem. Talán itt értenek minket félre, azaz a szerkesztőség véleményét... Tagadhatatlanul jobb oldali érzelem hatja át a Hídlap szerkesztőségét, és a gondokat nem kívánjuk megtagadni, hanem abban hiszünk, hogy nem ez volt a legjobb út, mindezt tesszük azért, 4 hídlap 2011. MÁJUS 21. / IX. ÉVFOLYAM / 19. SZÁM
