Hídlap, 2011 (9. évfolyam, 1–35. szám)
2011-05-21 / 19. szám
KÖZÖSSÉG mert saját és környezetünk bőrén érezzük ennek káros hatásait. Mivel valljuk a múlton nem lehet változtatni, folyamatosan próbáljuk nyomon követni az eseményeket, és a magunk véleménye, hogy jó lenne nem egyre mélyebbre kerülni, hanem a lehető legtöbb baj elkerülése lehetne a cél. Hiszek abban, hogy egy problémára többféle megoldás létezik. Szerintem nem vagyok egyedül azzal, hogy kíváncsi lennék a régi polgármester véleményére, hogy ha Esztergom ilyen nagy bajban van, milyen megoldást választott volna ő a helyzet megoldására, ha polgármester marad. (Megjegyzem, már-márdirektnek is nevezném, hogy az elmúlt 6 hónapban eddig nem készült ilyen interjú, nehogy magunkra húzzuk az elfogultság vádját, és ez az esetlegesen érdekes tartalom kárára menjen.) Persze mondhatják azt, hogy ez nem lehet kérdés, hisz polgármester asszony elmondta, ez törvényi kötelessége volt, hogy elrendelje az adósságrendezést, de hát tudjuk, hogy testületi ülést tartani is törvényi kötelessége lenne, meg még sorolható lenne, de hogy ez mikor számít és mikor nem, még számomra nem derült ki... Meddig múlt valami és mikor jelen már, és hol az üzenet? Természetesen mindig elhangzik, és ez vitathatatlan, hogy az október 3-án átvett hitelállományt nem Tétényi Éva polgármester okozta, ez így van. De azóta néhány cég újabb a 90 napos tartozás miatt írhat felszólító levelet a Hivatalnak, pedig nem hivatalos források szerint van pénz a hivatal számláján. Nincs testületi ülés, pedig tényleg fontos ügyekben lenne szükség döntésre, amit ha tetszik, ha nem - ez nem ennek a kérdése - csak a testület tud meghozni. Számomra nem elég magyarázat, hogy anno hány pont lett levéve, és hogy a polgármester véleménye nem egyezik a testületével, vagy fordítva, igenis megoldást kellene találni a piac helyzetére, a segélyekre, a cégek és intézmények vezetőinek kinevezésére, a szociális lakásokra, hogy egyre kevesebb híradóanyaghoz adjon ihletet Esztergom városa, és persze ez a sor még hosszasan sorolható lenne. A hatalmi harc és a dac kevésbé érdekel. Amikor az ember belekezd egy játékba és szereplője szeretne lenni, megnézi a játékszabályokat és ha eltudja fogadni beszáll, ha nem, akkor kimarad belőle. A törvény azt mondja, a testület dönt, a polgármester pedig végrehajtja azokat. Ameddig erre nincs más megoldás, addig így tud működni egy rendszer, így tud működni egy város, és azt gondolom ez nem tetszik-nem tetszik kérdése kellene hogy legyen. Az együttműködési próbálkozásoknak sem kellene, hogy legyen szavatossága, ami hamar lejár(t). Túl sok fontos dolog forog kockán most ehhez. Lehet ezt kiegyensúlyozatlanul gondolom... Jól vagy kevésbé átgondolt választásunk a jelenlegi előírások szerint 4 évre szól, gondolom sok helyen sokszor vonnák vissza bizalmukat, vagy gondolják meg magukat, de hát nem hiába találták ki a határozott időket. És hangsúlyozom, nem keverem ebbe bele azt, hogy ez jó-e, vagy sem, nem metodikai kérdésekbe szeretnék most belekeveredni. Én abban hiszek, hogy legális eszközökkel kell problémákon változtatni, nem hiszek a trójai falovas megoldásokban, és ha minden után az adott körülmények között valaki mégsem tud dolgozni, nem tud alkalmazkodni, tudni kell „kiszállni”, és „elengedni”. Nehezen ismerjük fel milyen helyzetnek hol van pontosan a vége, de nem mindenhonnan lehet visz- szajönni, ezt fontos tudni... Boncolgathatjuk a múltat természetesen, de amivé vált a helyzet, azon ez sokat nem segít, ellenben rengeteg időt visz el, és az elemzések, okok felkutatásai párhuzamos tevékenységek kellenének, hogy legyenek inkább. Szóval mondhatnánk, hogy mi egyszerűen a vízilovakkal vagyunk, de az igazság az hogy féltjük barátaink, ismerőseink állását, a cégeket, akik sok munkát végeztek közvetlenül vagy közvetve, féltjük a vagyont, ami fölött lassan körözve megjelentek már a keselyűk, féltjük a jövőt - és ez nem a múlton múlik, hanem a jelenen. Az üzenet Talán sokan azt mondják mindez fentebb nem szólt semmiről, túl ezen honnan veszem a bátorságot, hogy ilyeneket írjak, stb... Több mint tíz éve dolgozom kommunikációs területen itt a városban, az önkormányzat szoros környezetében, 4 választást néztem végig, annyi hatalmi harcot láttam, hogy számolni sem tudom. Voltam fent és voltam lent, láttam úgymond „a szőnyeg szélét”, voltam médium vezetője igen hosszasan, több mint 3 éve már nem viselek vezetői posztot. Munkám során, azt gondolom, mindenkivel, pártállástól függetlenül együtt tudtam dolgozni. Nem hiszek semmiben elvakultan, de úgy érzem fontos, hogy a nagy dolgokat ne bagatelizáljuk el, és ha veszélyekre felhívhatjuk a ügyeimet, ehhez minden eszközt fel kell használni, mert nem voltunk még ilyen nagy bajban, mint most... Nem tudom kirakni a bűvös kockát, a legjobb pillanatomban maximum három oldalát sikerült, de nem tettem le soha úgy az asztalra, hogy kész van, pedig találtam volna olyan látószöget, amiből úgy látszott volna... Ha az a szabály, hogy akkor van kész a kocka, ha az összes oldal egyszínű, hát elfogadom, és próbálkozom vagy feladom. Tudom, attól hogy becsukom a szemem még mások látnak, és kérek mindenkit, ne csináljunk úgy, mintha minden rémhír lenne, ami valós félelem, és úgyse, hogy nincs jobb és bal oldal, nem fér bele minden mindenbe. Én úgy érzem a Hídlap hű maradt a jobboldaliságához, és bizonyos értékek (szellemi és anyagi) megőrzésére hívja fel a ügyeimet, lehet, hogy vészmadárnak tűnik sokaknak, de azt gondolom jobb félni, mint megijedni... Ráadásul sajnálatos, de függetlenül attól, hogy ebből ki mekkora részt vett ki, a tények igazolnak (egyelőre)... ÁMQN ADRIENN IX. ÉVFOLYAM / 19. SZÁM / 2011. MÁJUS 21. > hidiap.net 5
