Hídlap, 2011 (9. évfolyam, 1–35. szám)

2011-05-07 / 17. szám

Európa nagy lépést tesz a szabad munkavállalás felé

2011. május i-jétől a teljes európai munkaerőpiac megnyílt az ösz- szes 2004-ben csatlakozott tagállam - így például a soros elnökséget ellátó Magyarország - polgárai előtt. Az új tagállamok munkavállalóinak tömeges nyugatra vándorlásától való félelmek eddig is indokolatlannak bizonyultak, a munkaerőpiac megnyitása a régi tagállamokban hozzájárult a gazdasági növekedéshez.

Az EU belső piacának egyik alapelve a munkaerő szabad áramlása, amely biztosítja az uniós polgárok számára, hogy bármelyik másik tagállamban is szabadon munkát vállalhassanak. Mivel az unió egyes korábbi tagállamai tartottak attól, hogy a 2004-ben csatlakozó országokból érkezők „eláraszthatják” munkaerőpiacaikat, a csatlakozási okmányba bekerült, hogy az egyes tagállamok - saját döntésük alapján - összesen legfeljebb hét évig korlátozhatják a munkavállalást.

Fokozatos enyhítés Ezzel a lehetőséggel több ország is élt a nyolc, 2004 májusában csatlakozott állam - Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia - polgárai esetében. Svédország és Írország az első pillanattól kezdve megnyitotta munkaerőpiacát, Nagy-Britannia pedig csak a munkavállalók egyszerű regisztrációját követelte meg. 2006-ban Finnország, Görögország, Spanyolország, Portugália és Olaszország, 2007-ben Luxemburg és Hollandia, 2008-ban Franciaország, 2009-ben pedig Belgium és Dánia is feloldotta a korlátozásokat.

A lehetséges leghosszabb ideig - 2011. április 30-ig csak két tagállam - Ausztria és Németország - hivatkozott arra, hogy súlyos munkaerő-piaci zavarokat okozna, ha engedélyeznék a szabad munka- vállalást. Ugyanakkor az általános korlátozások ellenére, kétoldalú egyezmények alapján Ausztria és Németország is engedélyezte bizonyos számú, az új államokból érkező polgár munkavállalását. Ilyen megállapodások alapján például 2011 elején mintegy 28 ezer magyar állampolgár dolgozott Ausztriában, nagyjából 13 ezer pedig Németországban. Bizonyos hiányszakmákban egyébként ezek az

államok eddig is engedélyezték a szabad munkavállalást.

Izland, Norvégia, Liechtenstein, Svájc A belső piac részese három olyan ország is, amelyek nem tagjai az uniónak, az Európai Gazdasági Térségnek (EGT) viszont igen. Ezek közül Izland 2006- ban, Norvégia 2009-ben oldotta fel a korlátozásokat, Liechtenstein pedig Ausztriával és Németországgal együtt nyitotta meg munkaerőpiacát. Svájc - amely sem az EU-nak, sem az EGT-nek nem tagja - az unióval kötött egyezménye alapján április végétől szintén eltörölte eddigi kvótarendszerét, viszont indokolt esetben 2014. május 31-ig visszaállíthatja a korlátozásokat.

Az EU-hoz szintén 2004-ben csatlakozott Ciprussal és Máltával szemben egyik ország sem alkalmazott korlátozásokat, ahogy a másik nyolc új tagállam sem akadályozta a többi tagállamból érkezők munkavállalását.

Nem igazolódtak be a félelmek Az unió egyes régi tagállamaiban tapasztalható félelem, hogy a keleti tagállamokból érkezők elárasztanák a munkaerőpiacot, letörnék a béreket és munkanélküliséget okoznának, alaptalannak bizonyult. A 2004-ben csatlakozó országokból nyugatra települők száma jóval elmaradt a várakozásoktól: 2003 és 2009 között 900 ezer főről mintegy 1,9 millióra emelkedett. A legkevesebben Magyarországról és Csehországból vándoroltak el, a legnagyobb arányban pedig a lengyelek és a litvánok költöztek más tagállamba.

A migránsok jellemzően fiatalok, akik alacsony vagy középszintű végzettséghez kötött munkaköröket töltenek be - pedig sok esetben magasabb végzettséggel

rendelkeznek. Az eddigi tapasztalatok szerint a munkaerő-vándorlás jórészt ideiglenesnek bizonyult. A 2004 után az új tagállamokból Nagy-Britanniába és Írországba érkezett munkavállalók fele például - részben a gazdasági recesszió miatt - már hazaköltözött.

Nőtt a GDP

Számítások szerint a 2004-es bővítést követő munkaerő-áramlás 2004 és 2007 között rövid távon 0,11 százalékkal növelte az unió GDP-jét, ez a növekedés pedig hosszabb távon 0,2 százalékra emelkedik. Az új tagállamok munkavállalói a fogadó államok munkaerő-keresletének kielégítésével jelentősen hozzájárultak a fenntartható gazdasági növekedéshez.

Abővítés utáni munkaerő-mozgás nem vezetett súlyos munkaerő-piaci torzulásokhoz, a fogadó országok ellátórendszereire és közpénzügyeire gyakorolt hatása pedig minimális volt.

Bizonyos tagországokban - így Lengyelországban, a balti államokban és Romániában - a külföldön dolgozók által hazautalt összegek jelentősen hozzájárulnak a nemzeti össztermékhez. Az új tagállamok polgárainak elvándorlása ezekben az országokban csökkentette a munkanélküliséget, azonban számos szakmában munkaerőhiányt idézett elő. Külön probléma, hogy jellemzően a fiatalok vállaltak munkát külföldön.

Bulgária, Románia: részben korlátozva A 2007 januárjában csatlakozott Románia és Bulgária polgárai esetében a másik 25 tagállam továbbra is korlátozásokat tarthat fenn. A két országra a 2004-es bővítéshez hasonlóan szintén legfeljebb hét éves átmeneti időszak vonatkozik, amely tehát 2013. december 31-én jár le. Ezzel a lehetőséggel együtt is számos tagállam döntött úgy, hogy nem gördít akadályt a román és bolgár állampolgárok munkavállalása elé. így - a mostani állás szerint - ők is szabadon juthatnak be a következő országok munkaerőpiacára: Ciprus, Csehország, Dánia, Észtország, Finnország, Görögország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Portugália, Spanyolország, Svédország, Szlovákia és Szlovénia.

FORRÁS: WWW.EU2011.HU