Hídlap, 2011 (9. évfolyam, 1–35. szám)
2011-03-26 / 11. szám
KÖZÖSSÉG / CÍMLAPON Három hónap alatt 4 millió forint került a piaci mérleg bevételi serpenyőjébe Ki viszi vásárra a piac bőrét? Válság idején fontos tudni, hogy mi maradt még a gazdaságban, ami bevételt hoz. A külső szemlélő számára ilyen lehet az esztergomi piac, mely jelenlegi nem túl modern, de évtizedek óta meglévő szerkezetével hasznot termel üzemeltetőjének. A város hosszú ideje nem döntött az esztergomi piac fejlesztéséről, tavaly ősszel a létszámleépítés részeként a piac- felügyelői állás is megszűnt, a polgár- mesteri hivatal azóta sem rendezte ezt a problémát. Az itt dolgozó piacosok, a kereskedők az új helyzetre új módon reagáltak, felügyelő híján maguk végzik annak feladatait. A piac vajon mi? Nem véletlenül került bele az Esztergomról szóló idegenforgalmi kiadványokba a város piaca, mint turistalátványosság :és vásárlócentrum. A nevezetes utcarész, a Piac utca, mely tulajdonképpen a Simor János utca észak-nyugati felében található egy-egy nagypiaci napon akár négyezer embert is vonz a nyári idényben. Az ezer négyzetméteres szakaszon ekkor mintegy 120 kereskedő és termelő kínálja portékáit, főként élelmiszert, vagyis zöldségét, gyümölcsöt, szárazárut, alkoholt, húsárut, édességet, pékárut, virágot. Ezek mellett a nagypiaci napokon főleg iparcikkel bővül a kínálat nem is kis választékban, megy itt többek között ruha-, cipő-, játék-, háztartási felszerelések-, szórakoztató elektronikai-, barkács és szerszámféleségek árusítása. A piac tehát meglehetősen szerteágazó kínálattal bíró hely, ahol az esztergomiak gyakran találkoznak egymással úgy, mint egy ókori görög fórumon egykoron. Az idelátogató turisták is nagy előszeretettel választják a piacot, mégpedig nem másért, mint a tradicionálisan jó hírű magyar zöldségért és gyümölcsért, valamint a zsibongó, pezsgő, színes forgatagért, amit ott tapasztalnak. Az esztergomi piac múltja - nemcsak a helytörténeti leírásokban -, de a ma emberének emlékezetében is él, korábban a mostaninál sokkal frekventáltabb helyen, a Rákóczi téren, a huszadik század első felében pedig a Széchenyi téren kapott helyet. Mindez csak azért fontos, hogy tudjuk, mert ebből is megérthető, hogy Esztergomban a piac mindig is a belvárosi élet 12 'ír 2011. MÁRCIUS 26. / IX. ÉVFOLYAM / II. SZÁM
