Hídlap, 2011 (9. évfolyam, 1–35. szám)
2011-03-19 / 10. szám
KULTÚRA pengőre rúgott. A bíróság kijelentette, hogy a kártérítési igényt a munkaadóval szemben polgári peres úton fogják megállapítani. Azt mindenesetre sajnálatos tényként állapította meg a bíróság, hogy a város erdővédgyakornokként rovottmúltú egyént alkalmazott, aki már megelőzőleg is volt büntetve. Az ügyész közben súlyosbításért, a vádlott pedig a büntetés enyhítéséért fellebbezett. Még szintén 1933 decemberében került sor egy bizonyítást kiegészítő tárgyalásra, amely valójában a gyilkos javát volt hivatott szolgálni. Kiderült ugyanis, hogy a fegyver egyik ravasza hibás volt, köny- nyen oldódott, továbbá a menedékház gondnoka, aki a gyilkosság után magához vette a fegyvert, korábban bizonyíthatóan kijelentette, hogy „majd ő még aláfűt Stámusznak”. Mindezek alapján a védő egyenesen azt kérte a bíróságtól, hogy a vádlottat helyezzék szabadlábra. A bíróság ezt ugyan nem teljesítette, de a tárgyalást elnapolták. ítélet végül 1934 szeptemberében született. Időközben összeférhetetlenséget jelentettek be Jármy Istvánnal szemben, így a képviseletet Berky Zoltán vette át. Mivel a kártérítési igényt a város ellen is bejelentették, Esztergomot Etter Jenő főügyész képviselte, Stámuszt pedig Torday Géza. Az ítéletet végül Hankovszky törvényszéki bíró hozta meg. Mindkét alperest kötelezte az özvegynek 1931 márciusától havi 9 pengő járadék, a három kiskorú gyermek részére pedig húszesztendős korukig 11 pengő havi összeg megfizetésére. Etter Jenő ugyan fellebbezést jelentett be, ám azt a törvényszéki bíró jogerősnek tekintette, így végül ezzel zárult a város kedélyeit joggal felborzoló vaskapui tragédia. H ír« orwtv Gyilkosság a hegyen Stámusz István esztergomi erdővé ágyakor nők vadászfegyverével agyonlőtte Halász Pongrácz postakézbesítőt április 30-án a vaskapui menedékház mellett- számolt be erről a véres eseményről az Esztergom és Vidéke 1933■ május 4-i számában. Heti érdekességek című rovatunkban az egykori tragédiát elevenítjük fel. A korabeli tudósítás szerint jó hangulat volt a vaskapui menedékház vendégei körében, senki nem gondolt arra, hogy a vasárnapi jókedvet fegyverdörrenés zavarja meg. A vendégek között volt Halász Pongrác postás és családja is, valamint Stámusz István is, aki amikor már többet ivott a kelleténél, molesztálni kezdte a vendégeket. Egyik asztaltól a másikig menve mindenkit megszólított, kezdett már egyre kellemetlenebbé válni. Halászék társasága röpke szóváltást követően el is indult lefelé, ám a gyalogösvényen váratlanul előttük termett Stámusz. Ismét szóváltást kezdeményezett, majd lekapta válláról a fegyverét és három lépés távolságból Halász hasába lőtt. A postás azonnal összeesett. Rettenetes riadalom támadt, Halász családja ' kétségbeesetten kiáltozott és jajveszékelt. Az éppen arra cirkáló csendőrök azonnal letartóztatták Stámuszt és megbilincselve bekísérték a járásbíróságra. A sérültet a kirándulók bevitték a menedékházba, de már nem tudtak rajta segíteni, alig fél óra múlva meghalt. A megrendítő dráma nagy riadalmat keltett Esztergomban. Számos kérdés merült föl a történtekkel kapcsolatban. Egyrészt nem lehetett tudni, hogy Stámusz szolgálatban volt-e azon a napon, ha igen, hogyan válhatott italossá, amennyiben pedig nem, akkor miképpen lehetett nála fegyver? A boncolás mindenesetre megállapította, hogy a sörétek szétroncsolták az áldozat gyomrát és két főerét is átütöttek majd elvérzett. Halász Pongrác negyven éves volt, négy gyermek édesapja. Húsz esztendeig teljesített szolgálatot az esztergomi postánál. Temetésére két nappal később került sor a Szent Anna temetőben. Stámusz István ezalatt a pestvidéki törvényszék fogházában várta bűnperének a tárgyalását. A sértettet, illetve családját Jármy István képviselte. Az ügyet végül jülius 6-án, csütörtökön tárgyalták. A vád szándékos emberölés volt. A vádlott konokul viselkedett a bíróság előtt, a megbánás semmiféle jelét nem mutatta, cinikusan védekezett. A tanuk kihallgatása után még a fegyverszakértő véleményét is kikérte a bíróság. Az ügyész vádbeszédében egyebek között azt hangsúlyozta, hogy kár az ilyen éretlen sihedernek a kezébe fegyvert adni. „Ez a hetyke legény fegyvert érezve a kezében kiskirálynak képzelte magát. Egyszer a menedékházat akarta szétlőni, máskor pedig békés embereket fenyegetett meg...” Sándor László budapesti ügyvéd védőbeszéde után Stámusz Istvánt 8 évi fegyházra ítélte a királyi törvényszék, halált okozó súlyos testi sértés bűntettében. Özvegy Halász Pongrácné sértett képviseletében Jármy István esztergomi ügyvéd előterjesztette az özvegy kártérítési igényét, mely tetemes összeget tett ki, hiszen az elhunytnak még 12 esztendő szolgálata volt hátra nyugdíjigényének megszerzéséig és minősítése olyan jó volt, hogy előléptetés előtt állott. Az özvegy kárigénye évi 1500 IX ÉVFOLYAM / 10. SZÁM / 2011. MÁRCIUS 19. 2
