Hídlap, 2011 (9. évfolyam, 1–35. szám)
2011-03-19 / 10. szám
KULTÚRA ESZTERGOM EMBEREK Legyetek jók, ha tudtok Vannak dolgok az életben, amiket csak elhivatottan, szent meggyőződéssel lehet a teljesség igényével művelni. Ezek közé tartozik az a fiatalokért teremtett alapítvány is, amely Pilismaróton született Pokriva László plébános ötleteként és elsőként azt a célt tűzte maga elé, hogy egy, az uniós előírásoknak megfelelő játszóteret hozzon létre és működtessen a faluban „Legyetek jók, ha tudtok” címen. Az alapítvány minden értékre elszánt elnöke Pónya Péter, maga is büszke családapa, nem mellesleg „2 csillagos minősítésű sióktató”, aki a játszótér kialakítása mellett önfeledten hódol nem csupán a sízésnek, hanem a vízi sportoknak is. Táborokat szervez, oktat és nevel, miközben egyre előkelőbb eredményeket könyvelhet el magának és tanítványainak.- Lassan húsz éve próbálkozom a sí sport megszerettetésével, népszerűsítésével minden korosztály körében. Természetesen a legfiatalabbak a potenciális célkorosztály. Mivel a síelés nem csak a sportról szól, ezért legalább annyira fontos a környezettudatos életstílus, a mozgás szeretete, az emberi, baráti kapcsolatok kialakítása és megőrzése, a természet megóvásának fontossága. Nos, a sí-kör- nyezet mindezekre megoldás. Ahogy mondani szoktam, az embernek még a lelke is megtisztul a havas hegyekben.- Ejtsünk magáról a játszótérről is néhány szót!- Az alapítvány létrehozását követően az önkormányzat felajánlotta a sportcsarnok mellett lévő területet, mi pedig elkezdtük a munkálatokat báli bevételekből, falusi felajánlásokból, mígnem három lépcsőben, három esztendő alatt elkészültünk a falu játszóterével, ami megfelel az uniós minősítéseknek. Készítettünk például egy hatszögletű hintát, aminek a vásárló- értéke egymillió-egyszázezer forint lett volna, mi ennek töredékéből elkészítettük, amint egyéb játékokat is kézzel, mi magunk csináltunk meg a gyerekekkel, kézi munkával. A nyersanyag jobbára személyes felajánlásokból származott, én magam is rengeteg akácfát ajándékoztam a munkálatokhoz. Az alapítvány egyik célja tehát a játszótér létrehozása, fejlesztése, illetve karbantartása. Szerencsére az önkormányzattal jó a kapcsolatunk, míg kezdetben a fűnyírás is a mi feladatunk volt, a legutóbbi időkben ezt például átvállalták. Az alapítvány másik célja a fiatalok sportra való nevelése. Erre is évente legalább egy hónapom rámegy, hiszen két tábort is szervezek. Télen a sí tábort, nyáron pedig a vízi tábort. Ezek előkészítése, megszervezése nem kis munka.- Pilismaróton a vízi sportnak megvoltak az előzményei még Beer Miklós váci püspök, maróti plébános korában, hiszen ő rendszeresen szervezett nyári táborokat a gyerekeknek, de tudomásom szerint a sízés a semmiből teremtődött.- Való igaz, a sísport az én nagy szerelmem, szeretném is minél több mindenkivel megismertetni, megszerettetni. Mára sikerült eljutnom odáig, hogy az iskolából nem csupán azok jutnak hozzá, akik ki tudják fizetni a tábor költségeit, hanem épp az alapítványnak, a támogatásoknak és a magam baráti körének köszönhetően a gyerekek immár az önköltségi ár alatt is részt tudnak venni a táborokban. Ebben nagy segítségemre van a jelenlegi plébános, Kálmán Antal atya és nem hagyhatom említés nélkül feleségemet, húgomat, akik szintén lelkes, aktív és megértő támogatói ennek a szenvedélyemnek.- Noha amatőr szinten művelitek a sízést, ennek ellenére immár komoly eredményeket is könyvelhettek el magatoknak.- Jelenleg nyolc gyerekkel foglalkozom, mint nemzetközi síoktató olyan szinten, hogy amatőr nemzetközi versenyekre is járunk. A megyéből hárman vannak, közülük a két pilismaróti a saját gyermekem. A megyei versenyt esztendőkön keresztül többször megnyerték, de idén az országos versenyen a dömösi Takács Marci és a pilismaróti iskola tanulója negyedik helyezést ért el kategóriájában, a nagyobbik lányom, Pónya Zsófi, aki az Árpád-házi Szent Erzsébet iskola tanulója országos harmadik helyezett lett, Pónya Sára pedig a pilismaróti Bozóki Mihály Általános Iskola színeiben idén diákolimpiái bajnok lett. Sára egyébként az elmúlt nyáron a kajak sportban is országos harmadik helyezést ért el. Ezekhez a sikerekhez nagyban hozzájárultak a szülők, valamint a nagy villámi és a dobogókői sípálya üzemeltetői, Gutbrod Rezső és Lőrincz László, illetve az iskolák is, melyek nevezték és tanulmányaikban segítették a versenyzőket.- Honnan kapjátok a támogatásokat?- A tehetősebbek között is vannak elkötelezett szponzoraink, de az biztos, hogy a szegényebb rétegek soraiból könnyebben jönnek azok az összegek, amelyek a működésünkhöz elengedhetetlenek. És természetesen magam is igyekszem felsorakozni a támogatók közé, mintegy másfél évtizede vannak Szlovákiában sportboltjaim, amit lehet, azt onnét bocsátom a sportolók rendelkezésére. A lényeg tehát az, hogy a sízni szándékozó gyerekeknek soha nem kell fizetniük azért, hogy kipróbálják ezt a nagyszerű sportot. Ez olyan szinten működik, hogy ha valaki nem is az alapítvány keretei közt, hanem mondjuk, családi kötelékben szeretne felszereléshez jutni, nálunk kaphat. Egy-egy alkalomra ingyen, ha több napra viszi el a lécet, akkor legfeljebb egy talpjavításért cserébe.- Meddig akarod művelni ezt a nagyszerű, nyugodtan mondhatom, hogy hivatást?- Ameddig élek. Bizonyára lesz egy időszak, amikor egyszerűen az fog éltetni, hogy még havas lejtőkön csúszhatok gyerekekkel vagy baráti körrel, hiszen egyedül nem jó siklani, a fiatalok pedig minden kétséget kizáróan, érezhetően fiatalítanak. Meggyőződésem talán abban a szójátékban foglalható össze, hogy a legnagyobb élvezet, amikor a sípályán „az élvezet”. EB3SSBliB2ia IX ÉVFOLYAM / 10. SZÁM 2011. MÁRCIUS 19. > hidlap.net 2
