Hídlap, 2011 (9. évfolyam, 1–35. szám)
2011-03-19 / 10. szám
KULTÚRA HELYI HISTÓRIA . Esztergom felfedezése, avagy a hely története A káptalani ház históriája Helytörténeti rovatunkban ezúttal a Duna Múzeum épületéről mesélünk olvasóinknak. A ház históriáján keresztül megismerhetjük Esztergom településszerkezetének történetét is. A fejlődés eme vonala természetesen minduntalan összefonódott az egyház történetével. Különösen érdekes epizódja a „káptalani háznak”, hogy abban őrizték a magyar királyok koronáját pár napig, míg az Bécsből Budára tartott 1790-ben. Ezt a kivételes eseményt a korabeli krónikás segítségével idézzük fel. hhihhhhebbss A festői Szenttamás városrészben ma látható Duna Múzeum helyén a korai Árpádkorban egy örmény település, Ermen volt található, mely a tatárjáráskor elpusztult. A terület királyi birtokká vált, és azt a magyar királyok a Szent Ágoston rendnek adományozták. A szerzetesek Szent Anna tiszteletére emeltek itt templomot és kolostort, illetve később teológiai főiskolát alapítottak. Ennek az épületnek a romjai a korabeli metszeteken is látható, illetve a Szent Anna romjain jött létre e területen egy kisebb település, Zsember a XVII. században, melynek központja a mai Vörösmarty és Kölcsey utca volt. A terület szomszédságában lévő Szenttamást az esztergomi káptalan kapta meg Zsemberrel együtt. A káptalani birtok központja így Szenttamás község lett. Valószínűsíthető, hogy a Duna Müzeum épületét 1730-ban a kanonok építtette, innen ered az elnevezés: kanonoki ház. Az építmény első ábrázolását egy 1735-ös, „Strigonium - Gran” elnevezésű metszeten már láthatjuk. Ugyancsak az épület ez időben történt felépítéséről, meglétéről tanúskodik egy korabeli levél, melyet Galgóczy János kanonok az érseknek címzett és amelyben arról ír, hogy „46/47 évben építettem a káptalani ház melletti kápolnát”. 1770-ben készült Antony Felkis térképe a káptalani városról, melyen a káptalani háztól északra eső terület - a mai város- központ - teljesen beépített volt, az utcavonalak megegyeznek a maiakkal. A káptalani ház irodalmi említése 1790. február 20-ához köthető, amikor falai közt őrizték a magyar királyi koronát. II. József 1790. január 28-án rendelte el a korona Bécsből Budára történő szállítását, az út egyik állomása pedig Esztergom volt. Az eseményről így emlékezik a korabeli krónikás: „Egész Esztergom vármegyében amerre elvitetett a korona, más és más nemesi sereg kísérte mindenütt. Esztergomban eleibe mentek száz lovasok s ugyanannyi gyalogok, mind csinos magyar öltözetben. (...) Február 20-án este kilenc órakor érkezvén a korona Esztergom határába, kezdettek minden felé ágyúk és harangok megszólalni. Bevitetett a városba, melyben azelőtt is valaha lakott ezen palládium, sok gyertyák és szövét- nekek világánál. Elől ment a lovasság s gyalogság, két oldalról háromszáz fehér magyar ruhába öltözött lány gyertyával, a tolongó népnek pedig a legszélesebb utca is keskeny volt. Ezt követték az Esztergom és Hont vármegyei uraságok. A koronát a prépost kivilágított szobájába felvitték Vízügyi múzeum a Duna-parti városban Egy 1961-es döntést követően 1973-ban kapott ideiglenes engedélyt a Magyar Vízügyi Múzeum, majd 1976-ban megszületett a végleges helyről szóló döntés, melynek értelmében Esztergomban gazdagodhat ez a közgyűjteményi ág. Az intézmény 1980-ban nyitotta meg első állandó kiállítását, mely a Duna és a magyar vízgazdálkodás története címet kapta. Ez a bemutató 18 évig várta nyitva az érdeklődőket. Küllemében és tartalmában 2001-ben változott meg a múzeum jelentősen„azóta a "családbarát múzeum” mottó jegyében az állandó kiállítás tematikái: a víz fizikai és kémiai tulajdonságai, vízszabályozás, árvizek, árvízvédelem, a magyar térképészet históriája, a vízellátás és csatornázás története, egyetemes és magyar technikai és vízügyi kronológia. Fontos része az intézménynek a földszinti Európai Közép Galéria, ahol a modern képzőművészet képviselői mutatnak be időről-időre kiállításokat munkáikból. a legelső urak és egy selyemmel bevont asztalra tévén, magyar beszédet mondott felette a püspöki helynök úr. Aztán a korona kivétetett és mindenek nézhették”. Az épület mültjából két ábrázolás fontos a története szempontjából. Az egyik 1830-ban készült, egy szenttamási káptalani uradalom központját ábrázoló tervlap, melyen a nagy ház földszintjét láthatjuk. A másik ábrázolás Johann Aminger 1834-es szépia rajza, amelyen a káptalani ház homlokzata vehető ki, ez a mai kinézettel megegyező. Az épület a trianoni békeszerződés miatt más tulajdonba került, mivel a határmódosítás eredményeképpen a káptalan jelentős birtokokat vesztett, a ház emeleti részét ezután Mile Lajos ügyvéd kapta meg. Az építményt a második világháborúban több találat is érte, ezt követően végeztek rajta állagmegóvási munkálatokat, illetve 1955-ben teljes egészében felújították. Az 50-es évektől a pilisi erdészeté volt, majd 1976-ban megvásárolta a vízügy. MŰEMLÉK £PULT * XVIII m SZAZAD KÖZEPE TASAN-Wtf N AZ FPÜ1ITBEN 0RI7TIV A SZENT KORONÁT 1790 FEBR.20-21 ÉJSZAKÁJÁN ISZTIMOM VAMOT ÉS VÁROS NffflSFI 2011. MÁRCIUS 19. IX. ÉVFOLYAM / 10. SZÁM 2 hídlap
