Hídlap, 2011 (9. évfolyam, 1–35. szám)
2011-03-12 / 9. szám
KULTÚRA / HELYI HISTÓRIA Hotvon éve szentelték poppá Poskoi Lászlót Gyémántmise Március 5~én, szombaton délelőtt mutatta be gyémántmiséjét Dr. Paskai László bíboros, nyugalmazott esztergom-budapesti érsek. A misén Juliusz Janusz pápai nuncius, utódja, Erdő Péter esztergom-budapesti érsek, és Gaál Endre nagyprépost köszöntötte az egybegyűlteket, majd Paskai László mondott ünnepi szentbeszédet, amelyet teljes terjedelmében közlünk. „1951. március 3-án Uzdoczi Zadravetz István ferences püspök három ferences diakónust pappá szentelt a Hűvös- völgyben épülő Magyar Szentföld templomának a Fájdalmas Szűz tiszteletére szentelt kápolnájában. A szokatlan időpont kiválasztásának az oka volt, hogy a kommunista uralom vallásellenes támadásai ekkor már nagyon kiéleződtek: megtörtént az egyházi iskolák államosítása, Mindszenty József bíboros letartóztatása és elítélése, papok letartóztatása, a szerzetesrendek erőszakos feloszlatása. Ebben a bizonytalan helyzetben Luptovich Kolos tartományfőnök Karácsonyi Aladár magiszterrel döntött a korai időpontban. A szertartás egyszerű formában, mindössze a szülők és néhány hívő jelenlétében történt. Mindnyájunkat öröm töltött el, hogy a sok bizonytalanság ellenére részesültünk a papszentelés szentségében. Azóta hatvan év telt el. Két társam, akikkel együtt történt a pappá szentelésem, Balázs Sebestyén és Kákonyi Asztrik már az örökkévalóságba költözött. Az évforduló alkalmával a hívők közösségében hálaadással köszönöm meg Istennek mindazt a kegyelmet, amelyben hatvan év alatt részesültem. A hálaadó szentmise keretében tisztelettel és szeretettel köszöntőm Eminenciás és Főtisztelendő bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek urat, Excellenciás nuncius, érsek és püspök urakat, a Főszékesegyházi Káptalan tagjait, a paptestvéreket, a ferences atyákat, a szerzetesnővéreket, a testvéregyházak képviselőit. Tisztelettel és szeretettel köszöntőm Esztergom város képviselőit, a Lovagrendek megjelent tagjait, a Ferences gimnázium tanárait és növendékeit, a kedves híveket, akik közelről és távolról eljöttek a mai hálaadó szentmisére. „Emlékezés a hatvan évre...” Emlékezés a hatvan évre beszámolást, összegzést kíván meg. Ezt teszem a mai szentmisében, nem az események felsorolásával, amelyek működésemhez kapcsolódnak, hanem az Istentől kapott adományokat összegzem a zsoltáros szavaival: „Áldjad lelkem az Urat, és ne feledd el, hogy veled mennyi jót tett." (Zsolt 102, 2) Mindenek előtt megköszönöm Istennek a papi hivatást, a papszentelés kegyelmét, amelyben a vallásellenes beállítottság ellenére részesülhettem. így életemnek fő célja, feladata, értelme Isten igéjének a hirdetése, a Jézus Krisztustól nyert megváltás szolgálata volt, megjeleníthettem Krisztus áldozatát a napi szentmisében. Megköszönöm Istennek, hogy Szent Ferenc közösségébe hívott, megismerhettem Szent Ferenc lelkűidének a szépségét és a mélységét. Bár csak 1950-ig, a szerzetesrendek feloszlatásáig élhettem a közösségben, a ferences lelkiséget igyekeztem mindig követni. Aktív papi életemben 23 évet a papnövendékek között töltöttem, 24 évet a paptestvérek szolgálatában a Veszprémi Egyházmegyében, a Kalocsai Érsekségben, majd az Esztergom-Budapesti Érsekségben. Sok nehéz feladat, kínzó körülmény kísérte működésemet a nehéz időkben. Ebben a szolgálatomban különleges segítséget nyertem Istentől. Mélyen meghatott, hogy a nehéz, egyházüldözés idejében jöttek papnövendékek, akik vállalták a papi életet, nagy buzgósággal, szívük önátadásával készültek a papi életre. Később sok lelki erőt nyertem mindhárom egyházmegyében a sok áldozatos, szentéletű paptestvértől, akik nehéz körülmények között, szegénységben,sokszor megalázottan, áldozatosan végezték papi szolgálatukat. Átéltem annak az igazságát, amelyet Szent Pál apostol így fogalmazott meg: „A hitetek minden bajunkban és szenvedésünkben megvigasztal minket, testvérek, és újjáéledünk, ha kitartotok az Úrban.” (iTessz 3, 8) Megköszönöm Istennek mindazt a bátorítást, erőt, amit a papnövendékek és a paptestvérek buz- góságán keresztül nyújtott nekem. 2 hídlap 2011. MÁRCIUS 12. / IX. ÉVFOLYAM / 9. SZÁM
