Hídlap, 2011 (9. évfolyam, 1–35. szám)

2011-03-12 / 9. szám

KÖZÖSSÉG Húsvétig tartó elmélkedés-sorozat a böjtről Hat hét hit A négy történelmi egyház, a római ka­tolikus, a görög katolikus, a reformá­tus és az evangélikus egyház számára közeleg a legfontosabb ünnep, a Hús­vét. Most az ezt megelőző időszakba, a böjtbe érkeztünk. A cím is erre a perió­dusra utal, vasárnaptól hat hetünk van, hogy a böjti időszakban felkészüljünk a Húsvétra. Hétről-hétre olvasható most induló cikksorozatunkban a fent em­lített egyházak képviselői közölnek el­mélkedéseket a böjtről. Sokan forgatják az egyházi naptárakat, de bizonyára sokan vannak azok, akik nemigen, vagy tán egyáltalán nem. A régi népszokások a magyaroknál a hosz- szú évszázadok alatt egybefonódtak az egyházi tradíciókkal, de ez a rend mára azonban megkopott, és csak a hívők tart­ják, figyelik a különböző vallási szokásjog alapján tartandó ünnepeket, jeles napo­kat, periódusokat. Ez alól persze kivétel a két nagy ünnep, a Karácsony és a Húsvét, illetve még néhány olyan alkalom, mint például a Pünkösd, melyet hasonlóan eme előző kettőhöz, egy ideje pirosbetűs ünnepként tarthatunk számon az álta­lános avagy világi kalendáriumokban is. Március 9-én, hamvazószerdán elkezdő­dött a Húsvétot megelőző böjti időszak, Esztergomban pedig a magyar keresz­ténység bölcsőjében mégsem mindenki érti, tudja-e, hogy mi is a böjt? Papok és lelkészek segítenek elmélkedéseikkel olvasóinkkal, hogy mire megszólalnak a feltámadás jó hírét hozó húsvéti haran­gok, minden világos legyen testben és lélekben egyaránt. Ezúttal Klimentné Ferenczy Andrea, evangélikus lelkész segít az eligazodásban. Böjt - Hogyan kezdődik? Hogyan kezdjem? Egymás után telnek és múlnak a napok. Egyhangúan, néha szomorú lelkiállapot­tal éljük meg őket, máskor bosszankod­va, sokszor félelemmel, aggodalommal telve. Luther Márton a Szenteld meg az ünnepnapot parancsolat magyarázatá­ban adja tudtunkra, bizony nagy bűn az, ha eltelik egy év és ugyanannyit tudunk Isten tanításából, igéjéből, mint az elő­ző évben, ha nem erősödtünk a hitben. Azaz úgy kell élnünk, hogy gazdagodjon az Istenismeretünk, ne csak elmúljon egy nap a másik után, ne evilági mélabúsan elkopva, hanem legyen az eltöltött időnk­ben lelki növekedés. Nagy kincse az egyházban élőknek, hogy minden vasárnap más. Az idő, nem­csak egymást követő hetekből, napok­ból áll és folyik egybe, hanem mindig Ünnepre készülünk. AVI. századtól a böjt elé egy külön előkészületi idő, a böjtelő került. A böjtelővel, a hamvazószerdát megelőző 17. napon Hetvened vasárnap­jával Húsvét felé fordulnak a hívők. Nem hirtelen benne találjuk magunkat a bűn­bánati időben, a Krisztus szenvedésein történő elmélkedésbe, hanem 17 napunk volt arra, hogy felkészítsük, előkészítsük magunkat és várjuk a nagyböjtöt. A hat hetével hosszabb, a Húsvétra való fel­készülés ideje, mint az adventi 4 hetes készület Karácsony ünnepére. Hosszabb, mert idő kell ahhoz, hogy észrevegyük, mennyi mindent élt át értünk Jézus. Hosszabb, mert megszámlálhatatlanul világosítja meg értelmünket, rádöbbent, hogy mindent ennek érdekében, Húsvét érdekében, bűneink bocsánatáért, újjá­születésünk, feltámadásunk, hazaérke­zésünk céljáért végez. Isten a cselekvő! Erre készüljön, aki a böjtöt meg szeretné élni. Isten kegyet­len, megalázott, magára hagyott, tusa- kodó helyzetben sem adja fel a célt, hogy megváltsa népét, és a kereszten fizessen áldozatával értem. Ámulunk, hogy nem a saját élete, annak minősége, körülményei a fonto­sak, hanem én vagyok a fontos. Tudsz-e valakit, aki mindent neked, érted cse­lekszik, és nem érdekli, ő mit él át, min megy keresztül, csak egy a fontos, hogy rajtad segítsen, még ha az életébe is kerül, és kiragadjon a kárhozatból és átment­sen halálos szeretetével az üdvösségre, e világon pedig a békességre, a reményre, a biztonságra, oltalomra, a félelem nélküli életre juttasson. Böjtben, a keresztyény ember ráfigyel Isten embert mentő szeretetére, és cso­dálkozik. Mit tett Isten értem?! Böjtben az ember szégyelli magát, nehéznek és súlyosnak érzi a bűneit, még meg- bocsáthatatlannak is. Betölt a félelem, Az evangélikus templom oltárának feszületé hogy eltemetnek a vétkek, az adósságok, mulasztások, kegyetlen gondolatok, mozdulatok. Jogos és szükséges az Isten­félelem. Miután azonban tudjuk, a meg­vallott, bevallott és tisztázott bűnökre van bocsánat, ezért a bűnbánatban vágy- juk Isten bűneinket eltörlő szent testét és vérét, vágyjuk és éhezzük vigasztaló, megerősítő szavát. Böjt első vasárnapja van. Evangéliuma Jézus megkísérlésé­nek története, melyben Jézus mondja: Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik. Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! Hogy kezdjem? Egyházi közösség­ben, és vágyakozva. Úgy, ahogyan ezt egy 1853-as könyvben olvastam: „A te szenvedéseid emlékezetét ünnepeljük, üdvözítő Jézus! Vajha a szent napok mindenike komoly elmélkedésnek legyen szentelve álta­lunk. Mert mi lehet meggondolásra méltóbb leírhatatlan a szenvedéseidnél, vagy hasonlíthatatlan szeretetednél, ki emberi alakban az isteni szeretetnek élő képe vagy?! Oh buzdíts minket lelkiisme­retes komolyságra, gondolataink hozzád emelésére, ezen szent napoknak bölcs és keresztyén használatára. Maradjon távol tőlünk minden könnyelműség! Ne férjen hozzánk se hideg közönyösség, se szóra­kozás, se hanyagság, melyek sikertelenné tennék lelkünk elmerülését kínszenve­désed titkaiba”. IX. ÉVFOLYAM / 9. SZÁM / 2011. MÁRCIUS 12. > hidlap.net 11

Next

/
Thumbnails
Contents