Hídlap, 2011 (9. évfolyam, 1–35. szám)
2011-03-12 / 9. szám
KÖZÖSSÉG esőben szónokok buzdították a tömeget, amit, a röplapok elkészülte után, feloszlattak a vezérszónokok, de közben három órára népgyűlést hirdettek a Nemzeti Múzeumnál. Itt délután tízezren gyűltek össze, az újabb szónoklatok után pedig a forradalmi ifjak elhatározták Táncsics Mihály kiszabadítását a budai vár helytartótanácsi börtönéből, emellett pedig Jókai, Petőfi, Irinyi, Irányi, Vasvári és Bulyovszky tagságával hatfős bizottságot választottak a városi tanáccsal való tárgyalásra. A városházához vonuló tömeghez ekkor csatlakozott Klauzál Gábor és Nyáry Pál, liberális vezéregyéniségek, hogy átvegyék a mozgalom irányítását és lecsillapítsák a radikalizálódó tömeget. Ezt követően a városházán a bizottság, ha nehezen is, de elfogadtatta a tanáccsal a 12 pontot és megválasztották a Rendre Ügyelő Választmányt. Majd ekkor a már húszezerre nőtt tömeg átment a budai várba, ahol a Helytartótanács elé terjesztette a 12 pontot és ismertette az eddigi eseményeket Nyáry, Klauzál és Rottenbiller. A nagy tömegtől, valamint a bécsi forradalom hírétől megrémült gróf Zichy Ferenc, a tanács alelnöke pedig mindenbe belegyezett, így eltörölték a cenzúrát, valamint megegyeztek abban is, hogy nem vetik be a katonaságot a rend helyreállítására. Ezután hat óra körül kiszabadult börtönéből Táncsics, akit feleségével együtt diadalmenetben, polgárok által önként húzott hintó vitt a Váci utcai „A Nádorhoz” címzett fogadóhoz. Este még a tömeg a Nemzeti Színházba ment, ahol a Bálik bán előadást megszakítva elénekelték a Himnuszt és a Szózatot, valamint Egressy Gábor elszavalta a Nemzeti dalt és más verseket. Ezt megelőzően a magyar országgyűlés küldöttsége, Kossuth Lajossal soraiban délután fél négyre megérkezett Bécsbe, majd Ferdinánd császár bejelentette, hogy alkotmányt ad az örökös tartományoknak, miután a küldöttség vezérkara megfogalmazta a királyhoz küldendő leiratot, mely szerint István nádor teljhatalmú királyi helytartó, gróf Batthyány Lajos pedig miniszterelnök legyen Magyarországon. A márciusi iljak mindezzel egy nap alatt elindították Magyarországot a szabadság felé. Esztergom forradalma Esztergom és Komárom elsőként csatlakozott a márciusi eseményekhez, a 15-ei pesti forradalom híre már másnap Esztergomba ért, az esztergomiak már ekkor A Kossuth-serleg 1906 márciusában történt, hogy Vimmer Imre, Esztergom város polgármestere felkérte az épületek tulajdonosait, hogy a 15-én esedékes hazafias ünnep alkalmából lobogózzák fel házaikat. Ugyanakkor tudatta a polgárokkal, hogy az egész napra tervezett rendezvénysorozat méltó befejezéseként, este felavatják azt a polgári egyesület által beszerzett ezüst serleget, amelyet Kossuth Lajosról neveztek el. A serlegen, amely 350 koronába került a következő felirat olvasható: „Kossuth Lajos halhatatlan emlékének szenteli az Esztergomi Polgári Egyesület. 1906. évi Március 15-én”, valamint Vörösmarty optimista jóslata: „Lesz még egyszer ünnep a világon". Március 15-én így a város lobogódíszben pompázott, az idő is kellemes volt. Az utcák képe sokkal forgalmasabbnak ígérkezett, mint más hétköznapokon, az esztergomiak feltűzték a nemzeti színek rózsáját és mindenki érezte: ünnep van ma, nagy ünnep! A megemlékezése délelőtt 10 órakor kezdődött a belvárosi templomban, ahol Fehér Gyula császári és királyi udvari káplán, a szabad királyi város kegyúri templomának plébánosa tartott ünnepi szentmisét. Délután már 2 órakor hatalmas tömeg lepte el a Széchenyi teret. Felvonultak a főgimnázium tanulói, őket az érseki tanítóképző növendékei és a reáliskola diákjai követték. Minden intézet a tanárok vezetésével jelent meg, de itt volt a párkányi tűzoltó egylet zenekara is. A városháza előtt gyülekeztek a városi tanács és a megyei tisztikar tagjai. Esztergom régi zászlaját Tátus János városi képviselő vitte. A menet, amely folyamatosan nőtt, végigvonult a város utcáin. A nagy napot méltó hangulatban ünnepelték a Szentgyörgymezői honvédsírokhoz vonuló egykori hősök unokái. Este Esztergom polgárai, mintegy kétszázan díszvacsorához ültek a „Magyar Király” szállóban. Itt avatták fel a híres serleget, amelyet Kossuth emlékének szenteltek azzal a szándékkal, hogy a jövőben minden március 15-én, az emlékezés záró'ak- tusán, egy szónok azzal dicsőítse a nemzeti szabadságot. A már idézett feliratokon túl a serleget díszítette az ország és Esztergom város címere. A vésetek művészi kivitele Király Mór aranyműves munkáját dicséri. A serleg ára a vacsoránál rögtönzött gyűjtésből szinte hiánytalanul megtérült. Először Dóczy Ferenc, az egyesület elnöke állt fel és felkérte Helcz Antal ügyvédet, a megyei ellenzék alelnökét, a kiváló szónokot, hogy tartsa meg az elsőként a serleget felavató beszédet. „Ide zarándokoltunk, hogy honszerelmünk pislogó mécsesét lángra lobbantsuk, hogy szent tüzet vigyünk magunkkal az oltárról családi tűzhelyünkre. Eljöttünk és e jogunkat ki is merné megtagadni tőlünk? - hogy szabad folyást engedjünk honfi bánatunknak, hogy kisírjuk könnyeinket vértanúink sírján és... megkönnyebbüljünk. Eljöttünk végre, hogy buzgó imát rebegjünk a magyarok Istenéhez szegény hazánk boldogságáért. Március 15-e, melynek hallatára szívünk hevesebben dobog, melyen a régi, korhadt Magyarország kereke átzökkent az új, a modern korszakba. Emlékezzünk róla, mert az emlékezésnek nagy hatalma van... Ünnepeljünk! A szabadság után áhítozó népeket ugyan bilincsbe verték, de vágyukat elnyomni nem bírták. A rög végre öntudatra ébredt. A magyar nemzet is, mely nagy egészében kötelességeket ismert, de jogokat nem... Mégis büszkén mondhatta Petőfi Sándor; „Nagyapáink és apáink míg egy század elhaladt, Nem tevének annyit, mint mi huszonnégy óra alatt”... Ne mondjunk le hát jogainkról! Az a lelkesedés, mely ma minden magyar szívet megdobogtat, legyen egy újabb nagy esküvés, hogy meg fogjuk védeni utolsó csepp vérünkig drága szabadságunkat... Dőljenek le közöttünk a választófalak! Kor-, rang- és valláskülönbség nélkül olvadjunk össze a hazaszeretet szent tüzében - miként e hősök egy közös sírban nyugosznak jó testvérekként. Reméljük, hogy lesz is még egyszer ünnep a világon, hogy eljön az a jobb kor, mely után buzgó imádság epedez milliók ajakán”. Varga Péter Dénes IX. ÉVFOLYAM / 9. SZÁM / 2011. MÁRCIUS 12. > hidlap.net 5
