Hídlap, 2011 (9. évfolyam, 1–35. szám)
2011-02-05 / 4. szám
KULTÚRA Merénylet a hercegprímás ellen Vaszary Kolos esztergomi érsek, Magyarország hercegprímása ellen pincemestere, Csolics Mihály merényletet követett el, hozta a távíró Esztergomba a hírt 1893■ április 13-án. Nem csupán a város, de az egész ország felboly dúlt a hír hallatán, hiszen Vaszary Kolos - Esztergom kórházának névadója - nem csupán az ősi esztergomi székre volt méltó, de legendás mecénásként is beírta a nevét Magyar- ország történelmének nagyjai közé. Vaszary Kolos egy szűcsmester legkisebb fiaként a premontrei gimnázium tanulója lett, majd belépett a bencés rendbe. Itt kapta a Kolos nevet, amint az a szerzetesi közösségekben már szokás volt. Később tanított, könyveket írt, jótékonyan patronálta a hozzá hasonló szegény sorsú gyermekeket, világtörténelmi összefoglalója mintegy tíz kiadást ért meg. Előbb pannonhalmi főapát, majd 1891-től esztergomi érsek. Főpásztori jelmondata szintén sokatmondó; „Pax! Deus et Patria.” (Béke, Isten és haza.) Egyházkormányzati teendői ellátásában első helyen említendő Rajner Lajos helynök, címzetes püspök neve, aki hűséges szolgálatával vívta ki a prímás és az egyház elismerését, megbecsülését. Kérésére engedélyezte XIII. Leo pápa a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére évente megrendezendő ünnepet. Jövedelmeinek jelentős részét szétosztotta a szegények között, de ő támogatta elsőként jelentős összegekkel a városi kórház megalapítását és működését. De térjünk vissza a merényletre! A vizsgálat adatai szerint, a merénylő vallomása nyomán kiderül, hogy Csolics Mihály 38 esztendős, római katolikus, bodnár, nős, három gyermek atyja. Az esztergomi pinceudvar birtokán maga kezelte a primacia borait, mígnem a prímás - mulasztások miatt - kinevezett mellé egy másik pincemestert is, hiszen Csolics Mihály, mint később kiderült, büntetlenül sáfárkodott a prímás vagyonával. A kialakult, féltékenységből adódó folyamatos civa- kodásnak köszönhetően Jóskay Jeromos jószágigazgató fel is mondott a későbbi merénylőnek, ám „nagy könyörgésére” mégis meghagyták állásában. Ennek ellenére Csolics - elhagyva családját, állását - a fővárosba utazott, majd vidéken keresett állást, sikertelenül. Végül levélben ismét a prímáshoz fordult, hogy helyezné őt vissza állásába, ám ekkorra már megfogalmazódott benne a gyilkosság gondolata-. Terve szerint, ha a hercegprímás visszautasítja, a korábban egy zsibvásáron vásárolt konyhakéssel meggyilkolja. Kihasználva azt, hogy a prímás hétfőnként általános kihallgatást szokott tartani, ekkor kért audienciát a főpaptól. Saját bevallása szerint csak visszautasítása esetén követte volna el a merényletet. A hercegprímás át is vette a levelet és az asztalára helyezte, mire Csolics durva hangnemben felszólította, hogy azonnal olvassa el! Kohl Medárd titkár távozásra szólította föl az erőszakoskodó pincemestert, aki ekkor a prímás után vetette magát, de a titkár feltartóztatta. Dulakodás támadt közöttük, mindketten a földre zuhantak, Csolics a bíboros életét menteni szándékozó titkárt késével időközben több alkalommal megszűrta. A visszatérő prímás azonnal titkára segítségére sietett. Rávetette magát a merénylőre is és kicsavarta a kezéből a kést. Ez alatt beért a cselédség és az audienciára várakozók, akiknek sikerült ártalmatlanná tenni a merénylőt, majd átadták a rendőrségnek. Kohl Medárd titkár súlyos sérüléseket szenvedett, de megvédelmezte a herceg- prímást. Kétségtelen, hogy a fanatikus pincemester tette elkövetésekor nem volt Vaszary Kolos miután lemondott az esztergomi dunai hídvámról, lehetővé tette a vashíd építését. A Mária Valéria hidat ezt követően 1895. szeptember 28-án ő szentelte meg beszámítható állapotban, meghasonlott a világgal és önmagával. Mindennek ellenére - a traumát követően - a herceg- prímás hamarosan visszanyerte békés, nyugodt hangulatát és titkára is kezdett felépülni. Királyi kitüntetése dolgában megtörtént a felterjesztés, amelynek eredményeként, mivel élete kockáztatásával megmentette a hercegprímás életét, az uralkodó a harmadik osztályú vasko- ronarenddel tüntette ki. Ennek ellenére Vaszary Kolos kérte, hogy a merénylőt ne az ellene elkövetett gyilkosság ügyében, „csupán” a titkárát ért sérelmek miatt ítéljék el. Csolics Mátyást a bíróság tíz év letöltendő fegyházbüntetésre ítélte. IX ÉVFOLYAM / 4. SZÁM / 2011. FEBRUÁR 5. > hidlap.net
