Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)

2010-11-20 / 43. szám

KULTÚRA / HELYI HISTÓRIA Esztergom vértanúja Nem szükséges különösebb irodal­mi műveltséggel rendelkeznie bárki­nek ahhoz, hogy tudja, ki is volt az a hányatott sorsú magyar főúr, akinek a nevéhez fűződik a hazai reneszánsz költészet megteremtése. Természe­tesen Balassa Bálint, akinek a köl­tészetével zárul a magyar irodalom gyermekkora. Balassa Bálinttal lép be a magyar nyelv a klasszikus irodalmat hordozó nyelvek sorába. Bármely középiskolásnak illik tudnia, mi is az a Balassi strófa, a végvári költészet vagy a bontakozó magyar nyel­vű szerelmi líra, ám a kor legjelentősebb költőjének kalandos életútja már kevésbé ismert. Míg nevelője, a polgári szárma­zású Bornemissza Péter megzendítette a magyar versírás nyitányát, tanítványa, a főúr, megalkotta dicsőséges történetének első felvonását. 1554. október 20-án szü­letett Zólyom várában. Gondtalan gyer­mekéveit Liptóújváron, Besztercebányán és Nürnbergben töltötte. A kor szellemé­nek megfelelően szigorú katonai neve­lésben részesült, miközben fejedelmi és főúri udvarokban apródoskodott, eredeti magyar toborzó táncával gyönyörködtette az udvart és csapta a szelet a szép asszo­nyoknak, de első irodalmi kísérletével, egy németből fordított elmélkedéssel is nagy feltűnést keltett. Ám mindez 1569-ben egy csapásra bevégeztetett, amikor apját, Balassa Jánost, Zólyom kapitányát, Gyar­mat és Kékkő urát, a kor leggazdagabb észak-magyarországi főurát egy koncep­ciós perben összeesküvés vádjával letar­tóztatták és noha megszökött a fogság­ból, sőt a vádak alól is sikerült tisztáznia magát, vagyona nagy részét, gazdagságát, társadalmi pozícióit elvesztette. Ettől kezdve a költő egész életére ránehezedett az udvar gyanakvása és ellenszenve, halá­láig pereskedett vagyona és egzisztenciája visszaszerzéséért. 1575-ig az egri végeken vitézkedett. Itt szeretett bele Ungnád Kristóf feleségébe, Losonczy Annába, akit hozzá írott versciklusában Júliának neve­zett. Ekkor történt, hogy Békési Gáspár, Báthory István erdélyi vajda vetélytársa Miksa császártól engedélyt kapott zsoldo­sok toborzására, hogy a hatalmas vajdát kizavarhassa fejedelmi székéből. Balassa Bálint is a zsoldosokhoz csatlakozott, de a fejedelem nagyhírű kapitánya, Kornis Gáspár, szétverte Békési hadát. Balassa Bálint sokakkal egyetemben Báthory fogságába került. Igaz, a fejedelem mint vendéggel bánt vele, és Balassa megis­merkedhetett az erdélyi udvar humanista műveltségével, sőt olyan szoros barátság alakult ki közöttük, hogy amikor Báthory t lengyel királlyá választották, a költő is vele tartott. Ez azonban csak fokozta az udvar gyanakvását, hiszen Báthory fel akarta szabadítani Magyarországot a Habsburg-uralom alól, így a lengyel király szolgálata az udvar szemében egyet jelentett a fel­ségárulással. Hogy tisztázza magát 1577-ben haza­tért és csatlako­zott Rudolf császár hadaihoz dereka­san harcolva a török ellen, különösen Egernél. 1584-ben, harminchárom esztendős korában házasságot kötött egyik közeli rokona, Dobó István leányá­val, Krisztinával. Ekkor vérfertőzés vádja alá került és öt esztendei keserű üldöztetés után végül bujdosásra adta magát, bár ezt sokak szerint nem jószántából tette. Járt Lengyelországban és Angliában, miközben utolérte az a vád is, hogy fiával együtt török hitre tért volna, holott ebből egy szó sem volt igaz. Végül 1594-ben tért újra haza és Pálffy Miklós vezérlete alatt Esztergom ostro­mára indult. Az ostrom előtt meggyőnt Dobokai Sándor jezsuita szerzetesnek, majd belevetette magát a küzdelembe, amelynek során egy ágyúgolyó mindkét lábát szétzúzta. Érezve közeli halálát ismét Dobokait hivatta, és amint Kőrösy László írja, utolsó kívánsága az volt, hogy a páter készítse őt elő az utolsó útra. Gyónása köz­ben vágták le mindkét lábát. Végső óhaja az volt, hogy Dobó Krisztinától született fiát, akit mindvégig törvénytelennek nyil­vánítottak, Dobokai vegye pártfogásába. Volt még annyi ereje, hogy levelet diktál­jon Mátyás főhercegnek. Utolsó soraiban az ő védelmébe ajánlotta gyermekét, azu­tán meghalt. Földi maradványait Hibén, a Kriván havasa mellett temették el. Emlé­két a Balassa-szobor, egy utcanév és egy középiskola neve őrzi vértanúsága hely­színén, Esztergomban. III. ÉVFOLYAM / 43. 8 2010. NOVEMBER 20. SZÁM

Next

/
Thumbnails
Contents