Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)
2010-11-20 / 43. szám
koncerteket és később is sokszor tértünk vissza ide. Az esztergomi években -1991- től kábé 1996-ig - emlékeim szerint mindig minden nagyon jó és pörgős volt. Ezt általánosságban mondom, nemcsak a könnyűzenei élet, de az élet minden részlete izgalmas volt, mindig akadt valami történés. A városban és a Molothow Ligetben nemcsak helyi és országos bandák, de külföldi együttesek is játszottak, de ugyanígy fontos élet folyt a Kis-Duna sétányon a Strandbüfében, a „Kis Volánban”, a főiskolán vagy bárhol. Egy izgalmas és szép időszak volt, amikor nagyon sokat zenéltünk, buliztunk jó hangulatban. Krisztián és én jártunk a főiskolára, illetve még ki ne hagyjam Kovács Ákos barátunkat se, aki a menedzserünk lett. Később a Fesztergomokra jöttük eljátszani, és ilyenkor jó volt visszatérni a régi helyekre, a régi ismerősökhöz.- 1999-ben nem kisebb nevekkel léptetek fel, mint az r.e.m., akikkel a Kisstadionban zenéltetek. Mit jelentett ez számotokra?- Ez volt az első alkalom, amikor egy nagyon komoly zenekarral játszottunk együtt egy komoly helyen. Hogy mit jelentett számunkra? Nemigen lehetett feldolgozni, döbbenetes élmény volt az R.E.M-mel egy színpadon muzsikálni, A HS7 volt már európai turnén Becstől Londonig, itthon pedig a Sziget Fesztivál nagyszínpadján is játszott velük élőben találkozni. Ilyenkor bekerül a zenekar egy olyan erőtérbe, mely később az előrelépéshez adhat erőt. Hasonló élmény volt, amikor például a Sziget Fesztiválon felléptünk például a Radiohead vagy a Fun Lovin’ Criminals előtt. A konkrét nemzetközi elismerés jóval később jött, mégpedig 2006- ban, amikor Cannes-ban megkaptuk az MiDEM European Breakthrough Award nevű különdíjat, ami röviden az Európai Áttörés-díjaként fordíthatnánk. Erre nagyon büszkék vagyunk, mivel magyar zenekarok, előadók ritkán kapnak ilyet és ez egy fontos európai díj, mely akkor az unióhoz újonnan csatlakozott országokból érkezett zenekarok között osztották ki.- A külföldi díj és egy ilyen turné után nem merült fel bennetek, hogy megpróbáljatok betörni zenétekkel a nyugati piacra?- De, persze. 2007-ben egy tíz országot érintő, 17 állomásos Európa turnén vettünk részt Bécstől Londonig a Church nevű ausztrál kultzenekarral (akiket egyébként a napokban avattak be az ausztrál könnyűzenei legendák csarnokába, a Hall Of Fame-be). Akkor láthattuk - hiszen Bécstől Amszterdamon és Malmon át végigkoncerteztük a kontinenst - hogy amit csinálunk, az működőképes, ám az európai jelenléthez sok mindennek stimmelnie kell. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a nyugati siker első legfontosabb állomása, hogy oda születsz. Arra jó volt ez az európai turné, hogy megállapítsuk, meg tudnánk állni a helyünket ott is, de á kapcsolatok, menedzsment, és sok hasonló összetevő lenne szükséges ahhoz, hogy tényleg belevághassunk egy efféle kalandba. ■ - A15 éves évfordulóra milyen ünnepi koncertekkel kedveskedtetek, kedveskedtek a rajongóknak?- Most volt november közepén az A38- as hajón két jól sikerült születésnapi koncert, melyeken három-három órát játszottunk a közönségnek. Olyan nagy volt az érdeklődés, hogy a jegyeket elővételben elkapkodták, ezért a buliból duplázni kellett. A két fellépésen nemcsak a mostani, de a korábbi lemezeink dalait is játszottuk. Az év előttünk álló részének koncertjein is ezt a műsort fogjuk előadni - ha nem is három órát, de több régen játszott szám is elhangzik majd. A jubileum kapcsán kiadtunk egy dupla válogatáslemezt Dunabeat címmel, melyen a legismertebb Heaven Street Seven-dalok - a Márta, a Dél-Ame- rika, a Hol van az a krézi srác, a Sajnálom, a Mozdulj, meg a többi - és két vadonatúj szerzemény - többek közt a rádiókból már ismert Utazás a kegyetlenbe - valamint jó pár érdekesség is található. 6 bídlap 2010. NOVEMBER 20. / Vili. ÉVFOLYAM / 43. SZÁM
