Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)
2010-11-20 / 43. szám
KULTÚRA / címlapon Születésnapját ünnepli a jubiláló Heaven Street Seven Tizenöt év a mennyországban Még a kevéssé „rock and roll életet” élő esztergomiak is tudhatják, hogy a városból indult a Heaven Street Seven, az a zenekar, melynek egykori főiskolás tanuló tagjai művészetükért később európai díjat is bezsebeltek. A másfél évtizedes jubileum első ünnepi koncertjeit már megtartotta a zenekar, de az elkövetkezendőkben is lesznek ehhez hasonló HS7—bulik. A15 év kapcsán Németh Róbert basszusgitárossal beszélgetett Pöltl Zoltán.- A zenekar 1995-ben alakult, abban az időszakban, amikor a vezető irányzatot olyanok képviselték, mint a Guns n Roses és az Aerosmith. Jelentett-e valamiféle trendbéli ellenállást a Heavan Street Seven felbukkanása?- Annyira nem, hiszen a Heaven Street Seven által játszott stílus is trendi volt, igaz nem idehaza. Ugyanis ekkoriban már ugyancsak sok rajongót tudhatott magáénak több olyan zenekar, mint például az Oasis vagy a Blur. A Heaven nem volt (és most sem) egy obskúrus, értelmezhetetlen dolog - popzene, ha úgy tetszik.- Arra is gondoltam, hogy ez azene - a „brit gitárpop” - a maga szerkezetében, felépítésében is újszerű, szokatlan volt akkor. Egy nem keménykedő, de kifejezetten dallamos, ugyanakkor karcos, humoros szövegvilággal bíró zenéről volt és van szó.- Nem volt tudatos részünkről, hogy most akkor kezdjünk el ilyen zenét csinálni. A tudatosság helyett a kezdetektől a mai napig azt játsszuk, amihez kedvünk van, és ami belőlünk és az ízlésünkből fakad.- Hogy készülnek a Heaven Street- dalok?- A mi számaink többnyire úgy születnek, hogy Krisztián (Szűcs Krisztián énekes-gitáros - a szerk.) megírja őket. A zenét és a szöveget is ő írja. Van, hogy egy dalt hoz, egy szál gitáron, ilyenkor mi is hozzáadjuk még a saját ötleteinket, de van, hogy teljes egészében megírja a kompozíciót. Tehát ugyanúgy megy, ahogy egy normális zenekarnál, lemegyünk a próbaterembe, mindenki bíbelődik a maga hangszerén, aztán ebből lesz egy szám.- A HS7 első kiadványai, a Goal és a Budapest Dolls című albumok máris egyfajta sikert hoztak. Miként élte meg ezt a zenekar?- Folyamatában éltük meg, fokozatosan. A Goal lemezen volt egy szám, a Wallflower, abból videoklip is készült, ez már meghozta azt, hogy egy bizonyos szinten ismertséget hozott. A következő ilyen lépés az volt, amikor az első magyar nyelvű számokat megírtuk, akkor 1998- ban már egy szélesebb kör ismert meg minket. Az első teljesen magyar nyelvű lemezünk, a Cukor volt, arról több dal is sláger lett, ezt elég sokan ismerték már. Ennek a lemeznek volt köszönhető az úgynevezett áttörés, innentől kezdve jutottunk egy másik kategóriába.- Itt is érdemes beszúrni az esztergomi éveket, hiszen emlékeim szerint pontosan itt is ez a Cukor című lemez volt az, amire „könnyen rá lehetett kattanni és nehezen lehetett róla lejönni”. Sokat hallgattuk akkoriban a Molothow Ligetben és városszerte. Hogy emlékszel ezekre az esztergomi időkre?- Esztergom egy kedves örök emlék számunkra. Gyakorlatilag a város főiskoláján született a zenekar, innen indultunk, itt buliztunk, itt adtuk az első Vili. ÉVFOLYAM-/ 43. SZÁM / 2010. NOVEMBER 20. > hidlap.net 2!
