Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)

2010-11-06 / 41. szám

ÉLETSTÍLUS 4keréken A kis Suzuki az utakról már nem kívánkozik vissza a gyár parkolójába Az Alto mini kategóriás, mégis ötajtós Teszt: Suzuki Alto 1,0 GLX Öt ajtó egy Alto Egy harminc éves ajtó, vagy Alto, vagy Alto ajtó már jócskán nyikorog, a leg­újabb legkisebb Suzuki azonban ezt egyáltalán nem teszi, csupán morog. Ráadásul háromhengeres, pörgős mo­torjának köszönhetően azt nagyokat megszégyenítve tudja. A csodálkozó tekintetű Suzuki Alto múlt héten járt szerkesztőségünknél, és meg kell mondjam, csodálkozva tesztel­tük a legkisebb miautónkat! Bár talán a legjobban az a kedves sufni-tunningos - első generációs - swiftes aszfaltvagány csodálkozott, aki a pesti forgalomban a piros lámpánál mellettem, álló helyzet­ben fitogtatta erejét, pontosabban inkább autójáét és lesajnálva nézett a - különö­sen ezzel a színnel valljuk be - nem éppen férfias négykerekűre. Ekkor, már kellő ismeretem volt az Alto képességeiről, így éreztem, eljött az ideje, hogy egy csa- jos verdával valaki lenyomja az önjelölt pirostól pirosig versenyzőt. Kihívóm azt azonban nem tudta, hogy az egy literes, pontosabban 996 köbcentis, három- hengeres Suzuki motor direkt szereti, ha pörgetik. Az utolsó pirosra pillantás előtt még akadt egy szúrós szemű össze­gzésünk a kollégával, majd szinte már hallottam is, ahogy Palik László ordítja: kialudtak a piros lámpák és ebben a pil­lanatban elkezdődött a Forma 1... a Váci úti gyorsulási verseny két közlekedési lámpa között. A kis Alto, mintha direkt erre tervezték volna, hamar lehagy­ta a tunningos aszfaltbetyárt, mondjuk nem csoda majd negyvennél jött a ket­tes sebességi fokozat, ami ki is tartott a következő megállóig. Mire beért a kollega már a mosoly vigyorrá változott az ábrá- zatomon, és férfias tekintettel feszítettem a csajos autóban. Persze nemcsak ez alap­ján, de a megújult Alto kifejezetten élve­zetes vezetési élményt nyújt, különösen a sávváltós pesti forgalomban. Az Alto modell őse egész pontosan 1979. május 11-én gördült le Japánban a gyár­tósorról, az abszolút női kocsi tervezését és megalkotását pedig Osamu Suzuki - a vállalat jelenlegi elnök vezérigazgatója, Esztergomban is többször járt - maga irá­nyította. Akisautó az Alto nevetkapta, ami egy japán szójáték és annyit jelent, hogy valami után vágyakozni. Az autó rögtön az egyik legkedveltebb lett Japánban, 14 éven keresztül vezette is a minikategória eladási listáját, míg a Wagon R meg nem jelent. Ezt követően az Alto előbb 1994- ben újult meg, aztán 2002-ben érkezett az újabb nemzedék, amit 2006-ig forgalma­zott a Suzuki. Majd pedig éppen harminc évvel a megjelenése után, tavaly kijött a legfrissebb, legkisebb Suzuki. Külsejét tekintve elől némileg rajzol­hatták volna tervezői egy kicsit szögle­tesebbre, nem lett volna ilyen csodálkozó tekintetű, ami talán a túl nagy lámpates­teknek köszönhető. Oldalról a legfeltű­nőbb, hogy méretéhez képest ötajtós. Hátulja kifejezetten jól sikerült, az előd­höz képest keményedett a forma, amelyről kicsit a Twingo jutott eszembe. (Na most szinte hallom családomat, barátaimat, élükön a főszerk-kollégát, hogy azonnal tegyem félre a Renault-elfogultságom!). 46 2010. NOVEMBER 6. / Vili ÉVFOLYAM / 41. SZÁM

Next

/
Thumbnails
Contents