Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)
2010-11-06 / 41. szám
KULTÚRA Esztergom felfedezése, avagy a hely története Esztergomi kuruc história Remek apropója Esztergom kuruc korabeli históriájának felidézésére a megyei levéltárban közelmúltban megnyílt kiállítás. A Rákóczi-sza- badságharc idején is fontos város volt Esztergom, miként az azt megelőző török időkben is. Az idézett kiállítás - melyről előző számunkban írtunk a Tárlatjárat rovatban és amely jövő év nyaráig lesz látható - dokumentum anyagait felhasználva cikkünkben visszautazunk a háromszáz évvel ezelőtti Esztergomba. A mai Esztergom, a török uralom megszűntét követő évtizedekben több, egymástól területileg, jogilag különálló, különböző földesurak alá tartozó települések halmazából állt. Ezek csak sokára, 1895-ben egyesültek közigazgatásilag, amikor már lényegében össze is épültek. A17. század végén ezek közül a legjelentősebb Esztergom szabad királyi város, valamint az Érseki város, (mely a Belsőváros vagy Víziváros nevet is viselte), továbbá Szentgyörgymező, Szenttamás és Zsember a várheggyel. Víziváros és Szentgyörgymező érseki, Szenttamás és Zsember káptalani tulajdonban volt, míg a várat 1761-ben kapta vissza az érsekség a királytól. A királyi város a többi településsel együtt az 1683-as ostrom során sokat szenvedett, elnéptelenedett, majd a harcok végeztével itt is megindult a város újjászerveződése. Esztergom lakossága a török idők alatt és után is többszörösen kicserélődött. Habár a város régi, középkori kiváltságos helyzete köztudomású volt és élt is ezekkel a szabadságjogokkal, mégis, ezek biztosítékát, a kiváltságlevelet nem sikerült azonnal megkapni. Erre először 1703-ban tett kísérletet a város, de ekkor a kitört szabadságharc miatt kudarcot vallott. Az esztergomi vár visszafoglalását követően a királyi város és a többi szomszédos település is a császáriak kezére került. A vár parancsnoka átmenetileg Bruckenthal lett, majd miután Kucklander tisztázta magát a vár feladásának vádja alól, 1708-tól ismét ő lett a várparancsnok. A lakosság által gyűlölt Kucklander az esztergomiak elleni bosszúvágytól is hajtva, a szétlőtt vár helyreállításához kétszáz házat lebontatott és építőanyagként használt fel. Emellett egyik első intézkedésével ismét, most már végleg rátette a kezét Bottyán generális ingatlanjaira, vagyontárgyaira. A következő években a vármegye többi települése a hadiszerencse fordulásától függően hódolt hol a kurucoknak, hol a labancoknak, vagy mindkettőnek. A vármegye és a város hivatalai többnyire nem működtek, a tisztviselők, a módosabb lakosság még időben biztonságos helyre menekült. A közbiztonság teljes hiánya miatt, aki tehette, oltalomlevelet szerzett a szemben álló felektől a maga részére, ami pénzbe került és nem is mindig nyújtott védelmet. 1706-ot követően Esztergom királyi város élére a várparancsnok által kinevezett, német származású bírók kerültek, a város vezetésében, a tanácsban szintén többséget szereztek. A város által nagy anyagi áldozattal 1708-ban elnyert kiváltságlevél - a számos előny mellett - megszorításokat is tartalmazott, például a város katolikus vallásúakon kívül nem fogadhatott be sem protestánsokat, sem zsidókat. Kivételt egyedül az ortodox rácokkal tehettek, akik többségükben katonaként, vagy kereskedőként régóta jelen voltak Esztergomban, emiatt a török időkben a várost rácvárosként is emlegették. Az amnesztiarendeletek hatására - a szabadságharc bukását követően vagy már korábban - a királyhoz hűséges kurucok nagy része visszatért és nagy része visszakaphatta házát, vagyonát, ugyanakkor az összeírások sok elhagyott, vagy a várbeliek által erőszakkal elfoglalt ingatlant is nyilvántartottak. A közállapotok konszolidálódásával Esztergom igyekezete arra irányult, hogy a Kucklander által lefoglalt Bottyán-ház nemesi státusát megszüntethesse és a házat saját részére megszerezze. Az ügyben azonban még a várparancsnok halála sem hozott eredményt. A város csak 1728-ban, Kucklander feleségének, Tritl Katalinnak halálát követően, a Kamarától tudta visszaváltani a házat négyezer forintért, ami attól kezdve városházaként funkcionált, miként ma is az. PÖLTL ZOLTÁN Vili. ÉVFOLYAM / 4L SZÁM / 2010. NOVEMBER 6 > hidlap.net 31
