Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)
2010-11-06 / 41. szám
KULTÚRA Heti história Trónfosztás Budapesten Heti história néven új sorozatot indít lapunk Helyi história című rovatunkon belül, melyben hétről-hét- re megjelenésünk napjának, vagy hetének jelentős történelmi eseményeit mutatjuk be. Ezúttal a ma pontosan 89 évvel ezelőtti Habsburg- ház trónfosztásának részleteivel ismerkedhetnek meg olvasóink. 1921. november 6-ÁN a magyar nemzet- gyűlés nagy horderejű törvényt hozott. A nemzetgyűlés törvényesen is trónfosztottá nyilvánította a Habsburg-Lotharingiai- házat, és bár a királyság ősi államformája változatlanul fennmaradt, a királyi szék betöltését későbbre halasztották. Ezt, az 1946-ig tartó korszakot nevezzük a király nélküli királyság időszakának, mikor is Horthy Miklós töltötte be a kormányzói tisztet. Mindazonáltal az állami intézmények a „Magyar Királyi...” címet viselték, sőt a korona és később a pengő feliratán is „Magyar Királyság” szerepelt. A történet megértéséhez néhány kérdést feltétlenül tisztázni kell. Az egyik, hogy Károly miért szeretett volna sokkal inkább Magyarország királya, semmint Ausztria császára maradni, a másik, hogy erre miért nem adatott meg a lehetősége, végül pedig, hogy miért maradt Magyarország államformája királyság, koronás fő nélkül. A válaszok az első világháború kimenetelében és a nagyhatalmak akaratának ismeretében keresendők. Az agg császár, I. Ferenc József 68 esztendőnyi uralkodás után, 1916. november 21-én hagyta itt birodalmát. Az uralkodót valóban a csúcsponton érte utol a halál, ami azonban az Osztrák-Magyar Monarchia jövőjét illetően a legrosszabbkor következettbe. Noha nincs létjogosultsága a történelemben annak a feltevésnek, hogy „mi lett volna ha...”, mindenesetre sokan joggal feltételezik, hogy ha a háborút lezáró Párizs környéki békéket még megéri Európa legrégibb királyi házának nagytekintélyű császára, talán másképp alakult volna Magyarország sorsa is, talán nem következik be a nemzetcsonkító trianoni békediktátum. Utóda, az akkor 29 esztendős IV. Károly, a meggyilkolt trónörökös, Ferenc Ferdinánd öccse, akit egyébként feleségével, Zita királynéval együtt Ferenc József kedvelt. Hitt ugyan isteni elhivatottságában, de nem annyira, hogy ebben olyan biztos lett volna saját személyét illetően. Rátermett, tehetséges uralkodó számára is nehéz lett volna a feladat, hát még ennek a fiatalembernek, aki államférfiúi képességeit tekintve messze elmaradt elődjétől. Trónra lépésekor két célja volt. Az egyik, a háború befejezése, a másik a Monarchia fenntartása bármi áron, elsősorban a dinasztia megmaradása érdekében. Az említett célok érdekében hozott felemás IV. Károly két évig volt Magyarország utolsó királya, feleségétől, Zita Bourbon-pármai hercegnőtől nyolc gyermeke született intézkedései azonban egyre nagyobb ellenszenvet ébresztettek a Monarchia nem német nemzetiségei körében, sőt az összehívott majd elnapolt parlamentek sora és Károly félreérthető nyilatkozatai már Ausztriában is nemtetszésre találtak. Ráadásul egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az antant nem kívánja egyben tartani a birodalmat, éppen ezért kezdett tárgyalásokat az egyes történelmi tagállamok képviselőivel a háború utáni rendezést illetően. Mindemellett az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó közös minisztertanácsa fényes tanújelét adta annak, hogy vezető rétegét túlhaladta az idő. A magyarországi októberi forradalom és az 1918. november 3-i páduai fegyverszünet megpecsételték Károly és a birodalom sorsát. Az uralkodó ugyan még mindig ott ült Schönbrunnban, de immár egy nem létező állam királyaként, miközben a feje fölött kikiáltották az osztrák köztársaságot. Károly végül a kényszerű lemondást választotta és családjával visszavonult eckartsaui kastélyába. Ugyan két ízben még megpróbált legalább Magyarország trónjára visszatérni, de a kísérletek sikertelennek bizonyultak, Horthy, az uralkodó egykori szárnysegédje a legkevésbé sem szándékozott megválni a megszerzett hatalomtól. A ma éppen 89 évvel ezelőtti magyarországi törvényes trónfosztás végérvényesen megpecsételte a Habsburg-ház hét évszázados uralmát Európában. VARGA PÉTER DÉNES 32 hídlup 2010. NOVEMBER 6. / Vili. ÉVFOLYAM / 41. SZÁM
