Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)

2010-10-23 / 39. szám

címlapon tűk, hogy a Széchenyi téren a busz tetején lévő csomagtartóra is többen felmásztak. Bent a buszban senkinél sem láttam fegy­vert, csupa lelkes, felcsigázott ifjú volt, igaz forradalmi hangulat­ban... Bementünk az alagútba és amint kifelé haladtunk, láttuk a velünk szembe meredő tankágyú csövét. Kifakadt belőlem a szó: Emberek, ennek nem lesz jó vége! Abban a pillanatban az első emeletről megszólalt a golyószóró, a golyók a busz tetején csat­togtak, majd a szélvédő felső részét lőtték szitává... Eldördült az ágyú! A lövedék a jobb hátsó kerék felett csapódott be... A lövés nyomán a busz oldalán hatalmas nyílás keletkezett. Később azon a nyíláson át menekültek ki az emberek. A tankágyú eldördülé- se után - hátranézve a füstös, büdös levegőn át - láttam, hogy többen meghaltak. Fent a hálós csomagtartóban is testmarad­ványokat láttam. Valaki kiabálta, hogy fehér zászlót, fehér zász­lót! Rajtam fehér ing volt, levetettem. A mellettem álló kikapta a kezemből, felemelte és kilépett vele a jobb első ajtón. Abban a pillanatban lőttek is rá golyószóróval. Minden menekülőre, aki kilépett a buszból, lőttek... Átéltem a háborút, voltam katona, egyetlen vakmerő ugrással kivetettem magam a jobb első ajtón, a földön fekvő halottak és sebesültek fedezékébe. Még egy hatal­mas szökdelés és kivágódtam a Sötétkapu tövéhez. Felálltam és eszeveszett futással a fal mellett, rohanni kezdtem kifelé". A tankágyúból kilőtt repeszromboló gránát a busz hátsó ré­szét a két kerékkel együtt leszakította úgy, hogy az jármű oldalra billent. A detonáció óriási volt, a körbezárt kis téren a hatalmas falak visszaverték a hangot. Nem sokkal később újabb sivítás és csattanás hallatszott. Ezt a lövést egy másik tank adta le, ekkor érte találat a trafikot, melynek alkalmazottja is életét vesztette. A vérengzésnek még nem volt vége, a Hadosztályparancsnokság erkélyén felállított golyószóróból és géppisztolyokból tüzet nyi­tottak a Szent Tamás-hegy és a város felé menekülőkre. A Komárom-Esztergom Megyei Levéltárban megtalálható halotti bizonyítványok szerint a Sötétkapunál a tűzcsapás kö­vetkeztében azonnal meghalt kilenc fegyvertelen polgári sze­mély, az autóbuszra harckocsilöveggel leadott lövés következ­tében öten veszítették életüket, az épületből leadott kézifegy­vertűz következtében menekülés közben még ketten haltak meg, a következő évben pedig legalább három forradalmár halt bele sérüléseibe. A kórházba hatvanan kerültek be különböző sérülésekkel, de a sebesültek száma ennél is több lehetett, csak a könnyű sérül­tek közül sokan nem mertek orvoshoz fordulni a megtorlástól való félelmükben. Az áldozatokat a kórház nővérei, orvosai em­berfeletti teljesítménnyel látták el. Hősies helytállásuk előtt em­léktábla tiszteleg a Vaszary Kolos Kórház volt sebészeti épületé­nek falán. A halálos áldozatok emlékét 1989 óta emléktábla őrzi, ami 2006-ig az alagút falán állt, az ötvenedik évforduló óta pe­dig a Sötétkapu Ószeminárium felőli oldalán, az 56-os emlékmű­vel együtt emlékeztet a tragédiára. Az esztergomi tragédia egyik legfájóbb ténye, hogy 1956. ok­tóber 26-án egyetlen orosz katona sem tartózkodott Esztergom­ban, magyar katonák lőttek fegyvertelen magyar civilekre. hidlap.net hídlap 7

Next

/
Thumbnails
Contents