Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)
2010-10-16 / 38. szám
helyi história Trónviszályok Szent István halála után Szent királyok nemzetsége Varga Péter Dénes Talán sorsszerűnek is tekinthetjük, hogy noha Szent István királynak döntéseiben, törvényalkotásában mindvégig igaza volt, éppen utolsó rendelkezésében, unokaöcs- csének, nővére és a velencei dogé fiának kijelölésében ne legyen igaza. Az 1031-ben bekövetkezett tragédia, Imre herceg váratlan halála, mélyen megrendítette az agg uralkodót. O, aki az Intelmekben megfogalmazottak szerint is az idoneitást, vagyis az alkalmasságot tekintette elsődlegesnek, a jogos örököst, nagybátyjának, Mihálynak a fiát, Vazult alkalmatlannak tartotta a trónra. Könnyű természetűnek, „pogánynak” ítélte. így végül Orseolo Pétert jelölte utódául, mire Vazul merényletet tervezett a király ellen. 1044-ben III. Henrik német császár segített Szent István király utódának, Orseoló Péternek Aba Sámuel magyar király ellen a trónviszályt eldöntő ménfői csatában I stván, hogy Vazult valóban alkalmatlanná tegye, megvakít- tatta és fülébe forró ólmot öntettett, a lázadó rokon fiait, Andrást, Bélát és Leventét pedig menekülésre kényszerítette. A szent király halála után a trónt tehát a már esztendők óta a testőrség parancsnokaként működő Orseolo Péter foglalta el, először 1038-41-ig. Csakhogy Péter egyáltalán nem örvendett valamiféle népszerűségnek. Ennek számos okát sorolhatnánk fel. Egyrészt „idegen volt”, nem Árpád sarja, akinek utódait éppen miatta zárták ki az uralkodásból. Sértette a magyarokat, hogy Szent István feleségével szemben is méltatlanul bánt. Az özvegy királynét némely intézkedésével való szembeszegülése miatt elzáratta, pedig Gizella nagy tiszteletnek örvendett az országban. Nyugatias gondolkodása is idegenül hatott. Az érett feudalizmus Itáliájából érkezve semmiféle megértést nem tanúsított a zsenge kereszténység talaján álló magyarokkal szemben, sőt magát az egyházat is megadóztatta. így végül az egykori nádor, Aba Sámuel vezetésével lázadás tört ki ellene. Péter III. Henrik német-római császárhoz menekült és trónja visszaszerzése érdekében nem átallotta Magyarországot hűbérbirtokul felajánlani a császárnak. Henrik élt is a lehetőséggel és 1044-ben Magyarország ellen indult. Aba csekély hadseregével igyekezett felvenni a harcot a császár tengernyi katonájával szemben, de a MénCOMA Kilós fTiyybinj-u/rfnra- kilós vitrázsok és függönyök I - kész függönyök nagy választékban- folyóméteres voilék, organzák- sötétítők és függönykellékek- varrás és tervezés- karnisok rendelésre, kiválasztás alap fői csatában életét vesztette. Péter tehát 1044-ben másodszorra is elfoglalta a trónt, Fehérvárott hűbéri esküt fogadott a császárnak, az erősségekbe, várakba idegeneket ültetett. Mindezek következményeként országos lázadás tört ki ellene, amely a békési ispán, Vata pogánylázadásába torkollott. A Csanádon összegyűlt előkelők követeket küldtek Ki- jevbe Andráshoz és Leventéhez. A hazatért Vazul-fiaktól azt követelte az odasereglett tömeg, hogy engedjék meg, hadd éljen az egész nép pogány módra, ölhessék meg a püspököket és a papokat, ronthassák le a templomokat, vethessék el a keresztény hitet és tisztelhessék a bálványokat. Maga a békési ispán, hogy pogány jellegét hangsúlyozza, fejét megbo- rotváltatta, hajából csupán három csimbókot eresztett alá. Andrásék kezdetben kényszerből hozzájárultak a követelések teljesítéséhez. Maga a pogánylázadás számtalan pap és püspök halálát okozta, a tömeg templomok sokaságát gyújtotta föl. Ennek a mészárlásnak esett áldozatul és szenvedett vértanúhalált Gellért püspök, Imre herceg egykori nevelője, akit a pogányok a Kelen-hegy (a mai Gellért-hegy) oldalában gyilkoltak meg és taszították a mélybe. Péter király nyugat felé menekült, de András emberei elfogták és megvakították. „Királyi büntetésben" részesült, hiszen az alkalmasság elvének immár nem felelt meg. Egyes kutatók szerint belehalt sérüléseibe, mások csak 1059rre teszik halálának az időpontját. A hercegek a pogánylázadás révén kerültek hatalomra, de a keresztény András ezután leverte a zendülőket. A helyzet megszilárdítását könnyítette, hogy erős orosz katonai kísérettel rendelkezett. Bátyját, a pogány érzelmű Leventét - aki nemsokára meg is halt - lemondatta a hatalomról, majd megkoronáztatta magát. Béla öccsét hazahívta Lengyelországból. O, mint leendő trónörökös a dukátus (hercegség) fölötti hatalmat kapta meg. István keresztény királysága tehát szilárdnak bizonyult és túlélte a válságot. Az előkelők nem kívántak visszatérni a pogánysághoz, csupán éltek az alkalommal, hogy Árpád nemzetségét visszahelyezzék jogaikba. Csodálatos fintora a sorsnak, hogy Szent István hagyományát nem a keresztény hitben nevelkedett Orseolo Péter, hanem éppen a menekülésre kényszerített unokaöccsök - akinek István emlékét is gyűlölniük kellett volna -, Vazul fiai folytatták. 38 hídlap hidlap.net
