Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)

2010-09-29 / 36. szám

exkluzív Tőkés László: Esztergom a helyzetteremtő megvalósítások sikeres útját járja „Együvé tartozunk" Gulya István Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke exkluzív interjút adott a Hídlapnak. A Királyhágó-melléki református kerület korábbi püspökével a magyarság határon belüli és túli össze­tartozásának fontosságáról beszélgettünk.- A határon túli magyarokkal történő kapcsolattartásban alapvető változások álltak be az idei kettős állampolgársági intézmény életre hívásával. Mondhatjuk: ideje volt?- Első reflexből az ember azt mondaná, természetesen, hogy ideje volt. De ezzel elfednénk az elmúlt nyolc év„merjünk ki­csik lenni" alapelvét, a szomszédságpoliti­kában a néha már kínos alkalmazkodást más nemzetek érdekeihez, a konfliktus­kerülést, valamint a „huszonhárommil­lió román" nemzettagadó paradigmáját. Több mint ezerévnyi múlt áll a magyarság mögött, és ebből nem valamiféle históriai érdemet kellene fabrikálnunk, hanem in­kább az lenne a fontos, hogy éljük át az ebből adódó egyértelmű következtetést: együvé tartozunk. Egy a nemzet. Ez ilyen egyszerű. A kommunista diktatúráknak számtalan bűne van, de ezeket általában az egyéni szabadságjogok nyelvére for­dítjuk le. Ami viszont véleményem szerint a leginkább káros volt számunkra, hogy a kommunista rendszer szűk fél évszázad alatt ezeréves szövedékeket volt képes szétvágni, az internacionálé szellemében hajtottuk végre a nemzeti öncsonkítást. Másképpen fogalmazva: Trinanon trau­máját eleven sebbé a kommunista dikta­túra mélyítette, gyakorlatilag mentálisan és lelkileg megerősítették a határokat! És még csak azzal sem menthetjük magun­kat, hogy idegen hatalom, Moszkva pa­rancsára tettük. A kommunisták örökösei, Kovács László és elvtársai 2004-ben épp azt mutatták meg: parancs és Moszkva nélkül is képesek vagyunk a nemzet egé­sze ellen tüzelni polgártársainkat. Ami 2010. június 4-én történt, azt úgy foglalhatjuk össze a lebeszédesebb for­mában, hogy: végre lezártuk a XX. száza­dot, és beléptünk a XXI. századba.- Orbán Viktor miniszterelnök úrral jó együttműködést alakított ki. Közösek a célok, közös az akarat?- Orbán Viktor miniszterelnök úrral na­gyon régóta talál a szó. Egyfelől tudtuk, hogy az 1989-ben elkezdődött rendszer- változást be kell fejeznünk, ki kell telje­sítenünk, valós és érdemi fordulatra van szükség. A másik - és legalább ilyen fon­tos közös törekvésünk -, hogy a nem­zetpolitikában is rendszerváltozásra van szükség. Ha az elszakadt nemzetrészek nyűgöt jelentenek, és csupán valamiféle szegény rokonnak számítanak, akiket egy homályos alaptörvénybéli felelősség-kla­uzula értelmében segíteni kell, akkor ez alig több mint semmi. Az ilyen felfogás mentén nem lehet erős Magyarországot, erős magyar nem­zetet és erős Európát építeni. Mostanában lehet hallani, hogy Magyarország lakossá­ga a lélektani határ, tízmillió alá süllyed. Nos, ehhez képest lemondani több mil­lió nemzettársunkról, csak mivel ez más nemzetállamoknak (!) kényelmesebb, ok­talanság volna. Ráadásul az egyesülő Európában sem mindegy, hogy tíz- vagy tizenötmillió ma­gyar nevében léphetünk fel. A szülőföld­jükön boldoguló, erős, autonóm nem­zetrészek hálózata az Anyaországot erő­síti. Túl azon, hogy példának okáért az épített örökségünk közös örökség, mi az egész Kárpát-medencében gondolko­dunk. Ilyenképpen jóra fordíthatjuk azt a rosszat, amit az elszakított nemzetrészek Trianon, illetve a második világégés után elszenvedtek. Nekünk, külhoni magyarok­nak hely- és nyelvismeretünk is van, kita­pasztaltuk a társnemzetek belső logikáját, éppen ezért közvetítő és központi szere­pet játszhatunk egy új Közép-Európa ki­alakításában és megerősödésében. Mert - és a miniszterelnök úrral ebben sincs vita közöttünk - az Európai Unióban Közép- Európának akkor van esélye, akkor tudjuk kivédeni azt, hogy valamiféle másodlagos európai polgárok legyünk, hogyha képe­sek vagyunk együtt, a volt szovjettömb országaival és nemzeteivel közösen meg­fogalmazni magunkat, közösen képviselni érdekeinket. Tehát amikor Orbán Viktort „a Nemzet Miniszterelnökének" nevezzük, akkor nem egyfajta romantikus nemzeti­esség szól belőlünk, hanem a nemzet ér­dekeit szem előtt tartó, Kárpát-medencei és európai távlatokban gondolkodó ál­lamférfiút nevesítjük ekképpen.- Esztergomnak a Kárpát-medencei magyarság szemében a mai napig nim­busza van: az egykori főváros, az állam­4 hídlap hidlap.net

Next

/
Thumbnails
Contents