Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)
2010-09-29 / 36. szám
exkluzív alapító király szülővárosa egyfajta „szellemi fővárosa" a mai napig a magyarságnak. Esztergom vezetése igyekszik megfelelni ennek az identitást meghatározó vonzódásnak: például a sikertelen 2004. december 5-i népszavazást követően kezdte meg a tiszteletbeli esztergomi polgár címek adományozását az azt kérőknek. (A cím nemcsak jelképes kötődést jelent: az esztergomi kártya tulajdonosai számos kedvezményt is igénybe vehetnek a városban, ha itt járnak.) De ide tartozik a Hét Határ Önkormányzati Szövetség esztergomi kezdeményezése; segítség nyújtása a határon túli magyar oktatási intézményeknek (a Beregszászi Tanítóképző Főiskola építkezési munkálatainak és a Külsőrekecsinbe tervezett csángó iskola megépítésének támogatása); vagy a határon túli kirándulások támogatása, amikor is a Szent Miklós Program keretében Esztergom minden évben támogatást biztosít az esztergomi iskolák határon túli tanulmányi kirándulásaihoz (amivel az a cél, hogy az itt tanuló diákok lássák, tapasztalják meg a kulturális közösséget, az összetartozást más határon túli nemzetrészekkel, ezáltal erősödjön identitásuk és felelősségérzetük az összmagyarság iránt). Püspök úr szerint ezek az esztergomi kezdeményezések országos szinten is követésre érdemesek?- A felsorolt kezdeményezések önmagukért beszélnek. És ami számomra egyértelműen üzenetértékű az az, hogy egy pár tízezres várost nem csupán épített és történelmi öröksége, hanem a lakói is naggyá tehetnek. Az ilyesfajta törődés, amelyről az esztergomiak tanúságot tettek és tesznek napjainkban is, óriási erőt és hitet ad nekünk, erdélyieknek, és személy szerint nekem is. Esztergom számunkra tulajdonképpen ma is az, amiről Babits Mihály beszél gyönyörű versében: a„jóknak"az a „földje",,,hol megállhat a láb/ nyugodtan és bölcsen, s kinyúlhat égig a/ lélek, mint dómjával ott a bazilika". Köszönet és elismerés érte.- Az esztergomi központú, 2003-ban alakult, ma már a határ két oldalán több mint száz települést tömörítő Ister-Granum Eurorégió-típusú „szövetségi forma" lehet a határ két oldalán élő magyarok, illetve szlovák, román, ukrán, szerb stb. népek együttélésének követendő mintája?- Amit elsősorban kiemelnék, az az, hogy az Ister-Granum Eurorégióval Esztergom azt az északi vonzáskörzetét nyerte vissza, amelyet Trianon után önhibáján kívül elveszített. Az előbb a nemzetpolitikai rendszerváltozás kapcsán erre is gondoltam:Trianon gyógyítása nem csupán a határok fölötti - közjogi - nemzetegyesítésből áll, hanem abból is, hogy mindennapjainkban is találjuk meg mindazokat az eszközöket, amelyek alapján újból „ösz- szenőhet az, ami összetartozik". Mi például Brüsszelben, az Európai Néppárt kebelében három ország képviseletében alkotunk egy erős magyar küldöttséget. Hasonlóképpen: a mai Európában abszurd, ha egy adott régió azért marad továbbra is hátrányos helyzetben, vagy függ más központoktól, mert az annak idején vonalzóval kicentizett államhatárok útjába állanak a szerves együttfejlő- désnek. A mi dolgunk - és ebben Esztergom kitűnő példa - megértetni a szomszédos országok népeivel, hogy a határ menti együttműködéseknek, a hasonló elven szerveződő régióknak köze sincs a revizionizmushoz, más szóval: az együtt- munkálkodás kölcsönösen hasznos. Tehát nem csupán a határon túlra szakadt, de továbbra is szülőföldjén élő magyar közösségeink számára, mondhatni, lét- fontosságú az ilyen jó értelemben vett regionalizálódás, hanem valamennyi ebben részes náció számára. Az etnikai és a regionális identitásunk nem zárja ki, sőt erősíti egymást. Egység a sokféleségben - ez az Európai Unió jelmondata, és ennek megfelelően kell tudatosítanunk: az egység Európában nem kirekesztő, hanem befogadó jellegű. Ugyanakkor nem az uniformizálás, hanem a sajátosságok kiemelése a hangsúlyos. Mint a szivárvány színei: ha összekeverjük őket, akkor fehérként érzékeljük a végeredményt. Márpedig nekünk a különálló színek szépségének a sokféleségéhez kell ragaszkodnunk.- Ha már szóba kerül az itteni eurorégió, az Ister-Granum Eurorégió az újonnan csatlakozott tagállamok euro-régiói közül elsőként (2005 szeptemberében) mutatta be fejlesztési tervét a brüsszeli Európai Parlamentben. Az eurorégió 2008. május 6-án, az Európai Unióban elsőként alapított Európai Területi Együttműködési Csoportosulást (úgynevezett EGTC-t) - hivatalosan, működését tekintve pedig az Ister-Granum EGTC az első ilyen szervezet a kontinensen -, amely forradalmasítja a határon átnyúló együttműködéseket, hiszen a társuló önkormányzatoknak intézményfenntartási és vállalkozásindítási jogot biztosít. Mindez azt jelenti, hogy a határ menti térségek közös iskolákat, kórházakat, tömegközlekedési vagy turisztikai vállalkozásokat hozhatnak létre. Mondhatjuk: mindben helyben dől el, ezek az első helyi lépések a legfontosabbak?- Nagyon fontos kérdés! Amit elsődlegesen mindannyiunknak meg kell értenünk: az Európai Unió mi magunk vagyunk. Tehát Brüsszel és Strasbourg nem Moszkva. Nem egy idegen hatalom valahol „kint", szipolyozó nomenklatúrával stb. Nem várhatjuk el, és nem is szabad elvárnunk, hogy mindent „diktáljanak" nekünk. Reményeink szerint Európa az lesz, amivé mi magunk tesszük. A helyi kezdeményezések talán még fontosabbak is, mint a központi normatívák, ami így helyes, hiszen egy kontinensnyi ér- dek-kavalkádot egyetlen központból ösz- szehangolni úgy, hogy az mindenkinek jó legyen, majdnem lehetetlen. Az egyetemes emberi jogokat, az európai értékeket és a nemzet érdekeit szem előtt tartva kihozni magunkból a legjobbat és a legsajátosabbat - ez minden közösség lehetősége és feladata. Ez Európa. Esztergom, illetve a régió közössége ennél egy lépéssel tovább ment, és ezt mindenféleképpen példaértékűnek tartom: nem a helyzetkövető, hanem a helyzetteremtő megvalósítások útját járják. És ez lehet a sikeres út záloga. hidlap.net hídlap 5
