Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)
2010-09-04 / 32. szám
helyi história korabeli leírás szerint Oltósy alapos ember volt, ezért a nagy meggyfatermesztő németekhez próbált közel férkőzni. Amazok azonban - olvashatjuk a legendáriumban- gyanakvó emberek voltak és nem engedték a „titkokért sóvárgó magyart” a meggyfák közelébe. Még azon csel árán sem sikerült elsőre a meggyfa kertbe jutnia Oltósynak, hogy idénymunkásnak jelentkezett. így a klasszikus csibészhúzáshoz folyamodott és egyik éjjel a kerítésen át bemászott a gazdaságba. Hogy mi igaz mindebből, azt tán sose tudjuk meg, de tény, hogy külföldi útját követően sok tekintetben javult a szentgyörgymezői szipkagyárban készült termékek minősége. A szabadság- harc idején Oltósy egy kis kitérőt tett a katonai pálya irányába. A Bach-kor- szakban ugyan emiatt sok üldöztetésnek volt kitéve, de ennek ellenére ösz- szeszedte magát és újra virágzóvá tette gyárát. Az új fellendülés egyfelől annak is köszönhető volt, hogy - valószínűleg külföldi kapcsolataiból kamatozva- termelésének 80 százalékát exportálta. A kiváló gazdasági eredmények a cég bővítését hozták. Oltósy Pál Ferenc nevű fiára bízta az esztergomi meggyfatelepet és az üzemet. Oltósy Ferenc ugyancsak rutinos szakember volt már ekkor, hiszen ekkor már elmondhatta, hogy húsz éve dolgozik a szipkagyárban. Szintén ennek az időszaknak a hozadéka volt, hogy Oltósyék Bécsben exportraktárai nyitottak, ezt a részleget Pál másik fia, Lajos ve- ! zette. (Oltósy Pál harmadik gyerekét Paulinnak hívták.) A sikereken felbátorodva több európai városban, így Koppenhágában, Szentpétervárott, Varsóban, Konstantinápolyban, Madridban, Párizsban, Londonban, Liverpoolban volt képviseletük, bizományosi raktáruk, sőt az öreg kontinens meghódítása után New York, Philadelphia, San Francisco és Cleveland is felkerült Oltósyék térképére, ezekben az amerikai nagyvárosokban is rendelkeztek raktárakkal. Az Oltósy Pál és Fiai cég termékeinek minősége világszerte ismert és elismert volt. Milyen helyet foglal el a meggyfa a pipa történelmében? Nem véletlen, hogy a füstfelhőket eregető eleink a meggyfát választották pipaszár alapanyagnak. Mint ugyanis kiderült, hogy a meggyfából kellemes ízaromák járulnak hozzá a pipadohány elégetésekor, illetve maga a meggyfa anyaga rendkívül ellenálló a nagy hőnek. A meggyfaszipkákat a 19. században az úgynevezett tajtékpipákhoz használták, ez a pipa egy víztartalmú szilikátból, egy „meerschaum" nevű ásványi anyagból készült, melyet főként a közép-törökországi Eskisehir városánál termeltek ki. A meggyfaágakat speciális fúrással, illetve átégetéssel tették szipkára alkalmasnak. A legnagyobb meggyfaszipka „nagyhatalomnak" Ausztria és Magyarország, (ez utóbbin belül is az Oltósy-féle esztergomi meggyfaszipkagyár) számított, de fontos tényező volt a piacon a német iparosok egy része is. A meggyfaszipkák alkonya akkor érkezett el a múlt század elején, amikor a franciák elterjesztették a bruyergyökérből készült pipákat. A ma használatos, olcsóbb pipák is legtöbbször ebből az anyagból készülnek. Ennek a meggyfával ellentétben az az előnye, hogy használat közben semmilyen ízt nem ad, maximális teret nyújtva ezzel az elégetendő dohányaroma maradéktalan élvezetének. Oltósy és az elismertség Készítményeik első osztályú kivitelezése, tartóssága arra predesztinálta a tulajdonosokat, hogy hazai és nemzetközi ipari kiállításokon sok-sok díjat nyerjenek. Esztergomban 1863-ban és 1869-ben, Budapesten 1871-ben és 1885-ben, Londonban 1889-ben, Bostonban 1881-ben, Antwerpenben 1885-ben kaptak magas rangú elismerést termékeikért. Oltósy Pált 1885-ben Ferenc József-renddel tüntették ki, ami a korábbi, már említett, a szabadság- harcban végzett katonai teljesítménye fényében külön érdekes eredmény. A szentgyörgymezői képviselő-testület 1893. június elsején örökös díszpolgárává választotta, az érvelés között az állt: „mert városunknak hírt, nevet, dicsőséget szerzett és száz embernek éveken át kenyeret biztosított”. Oltósy a szabadságharcban A történelemkönyvekben ugyan minden bizonnyal egy apró fejezetet jelent Oltósy Pál 1848-49-es szabadságharcban való részvétele, nekünk esztergomiaknak, a história ismeretében azonban annál nagyobb büszkeség az a bizonyos epizód. Oltósy Pál honvédként szolgált a szabadságharc első hónapjaiban, de érdemeinek köszönhetően Komárom ostrománál már, mint főhadnagy harcolt. Ott az Esztergomi Önkéntes Nemzetőrök tagjaként vett részt az ostromban. Későbbi legendásan híres bravúrja volt, amikor Klapka György tábornok személyesen bízta meg azzal, hogy egy titkos levelet vigyen el Komáromból Debrecenbe Kossuth Lajosnak. A történetírás szerint Oltósy a rábízott levelet egy üreges sétabotba rejtette és számos viszontagság árán eljutott a célszemélyig. Először drótostótnak álcázva magát Esztergomba jött, ahol természetesen meglátogatta otthonukban feleségét. A história arról is szól, hogy ekkor feljelentette őt egy rosszakarója, egy szomszéd, de az Oltósy-házhoz kiérkező osztrák katonák nem találták meg a cseles főhadnagyot, aki az emésztőgödörben talált rejtekre. Esztergomból Ceglédre ment, ahol egy szekérre rakott takarmány volt rejtekhelye, majd Debrecenbe ért. A célvárosban sem maradt izgalom nélkül, mivel osztrák kémnek nézték, ezért verekedésbe bonyolódott, míg végül sikeresen Kossuth elé tudott járulni a rábízott levéllel. E tettéért Oltósy Pált századossá léptették elő. Oltósy halála, hagyatéka és emléke Megadatott számára, hogy szeretett feleségével, Kesselbauer Katalinnal, boldog házasságuk ötvenedik évfordulóján 1892. május 25-én aranylakodalmat ünnepelhessen a Bazilikában, de ez az alkalom nemcsak a családnak, de az egész városnak ünnep volt. Oltósy Pál 1894. augusztus 29-én hunyt el. Temetésén hatalmas tömeg búcsúztatta. A céget fia, Ferenc vezette tovább 1904- ig, majd ezután Ferenc fia, Rezső lett az első ember a vállalatnál. A trianoni békediktátum miatt újra kellett alapítani a céget, 1920 után a szipkagyártó üzem a szentgyörgymezői Földműves utcában volt, ahol modern gépekkel készítették a termékeket, szipkákat, sétabotokat, esernyőket. Az Oltósy Szipkagyár a háború utáni államosítás nyomán 1951-ben átalakult és az Esztergomi Fatömegcikkipari Vállalat nevet kapta, de az esztergomiak továbbra is csak a régi, „Szipkagyár” elnevezéssel illették. hídlap 33
