Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)
2010-09-04 / 32. szám
helyi história Szent királyok nemzetsége Géza nagyfejedelem Magyarországon a nép megtérítése és a királyság megalapítása Szent István műve volt, ám ezt apja, Géza fejedelem készítette elő. Alakját később elhomályosította Istváné, az ő nevéhez fűztek minden újítást és intézkedést, ami a királyság megalapításával volt kapcsolatos, pedig egészen bizonyos, hogy ezeket már Géza megkezdte. K ülönösen érdekes, hogy Árpád dédunokája, Géza 970 körüli fellépésével mintha ismét Álmos és Árpád hatalma kelt volna életre. A dinasztia újra önmagára talált és Taksony fiának a személyében kezdte visszaállítani a korábban volt központi hatalmat. Géza származása ebben a tekintetben az alattvalók szemében erre minden jogalapot megadott, sőt ő volt az egyetlen, aki e törekvését törvényes keretek között megvalósíthatta. Géza nagyfejedelem tehát ősi hagyományok talaján állott. A cél azonban, amelynek érdekében ősi, nagyfejedelmi hatalmát felhasználta, éppen ellentétes volt a hagyományokkal, mi több, egészen sajátos módon a régi pogány hitvilág megváltoztatásával, a kereszténység felvételével, a pogányság teljes megtagadását követelte. Mindjárt trónra lépte után kapcsolatba került Nagy Ottó német-római császárral, akinek udvarába 972-ben követeket küldve térítő papokat kért Magyarországra. Igaz ugyan, hogy ő maga nem vált igazán kereszténnyé, sőt hódolt az ősi szokásoknak is a legenda szerint úgy nyilatkozott, hogy van ő olyan nagy úr, hogy több istennek is hódoljon, de családját megkereszteltette és keresztény hitben neveltette olyannyira, hogy rövidesen fia, Vajk - későbbi Szent István számára - megszerezte a császár unokahúga, Gizella bajor hercegnő kezét. Uralkodása folyamán fejedelmi hatalmát az egész országban elismerték és tisztelték. Tegyük hozzá, hogy a vele szembeszegülő urakat valószínűleg kiirtotta. Harcainak részleteiről nem maradt fenn írásos emlék, csak annyi, hogy kegyetlen volt és „kezéhez vér tapadt”. Egyedül a délkeleti országrész ura, valamint az erdélyi Gyulafehérváron székelő gyula őrizhette meg egyelőre különállását, az utóbbi - amint Engel Pál írja - azért, mert leánya, Sarolt, Géza felesége volt. Szintén figyelemre méltó, hogy a későbbi hagyomány még emlékezett rá, hogy Sarolt nővérét Karóidnak hívták, ez a névpár („fehér menyét”, illetve „fekete menyét”) a 10. századi magyar vezető réteg török nyelvismeretének legfőbb bizonyítéka. Géza további óriási érdeme, hogy megváltoztatta az öröklődés ősi rendjét. A seniorátust felváltotta a nyugati kereszténységben már szokásban volt primogenitúra, vagyis a továbbiakban nem az elhalt fejedelem famíliájának legidősebbike, hanem a legidősebb fia örökölhette a trónt, illetve a fejedelemséget. Ezzel biztosította a felnőttkort megért legidősebb fia, Vajk - keresztény nevén István - trónutódlását. Vajk, amint már említettük, a keresztségben István első vértanú nevét vette föl és e néven lett fejedelem 997-ben, aki elsőként leszámolt legfőbb ellenségével, az ősi joghoz ragaszkodó Koppánnyal. Holttestét felnégyeltette és darabjait hatalma szilárdságának jeléül Veszprém, Győr és Fehérvár kapujára függesztette ki. A negyediket - mintegy „tájékoztatásul” - a gyulának küldte el Erdélybe. Ami egyébként a kereszténység felvételét illeti, a kérdés nem is maga a vallás megváltoztatása volt, hanem hogy a Krisztus hitére térő magyarok a bizánci vagy a római rítust válasszák-e? A gyökerek nyilván Bizánchoz kötődtek, hiszen már a honfoglalás korából való sírfeltárások is számos bizánci motívumra, tehát a keleti kereszténység ismeretére, sőt gyakorlására utalnak. Géza és utóda István, mégis Róma mellett döntött. Ebben jelentős szerepe volt Nagy Ottó császárnak is és egyéb olyan szempontoknak, amelyek kialakították az egyházi és a világi hatalom új rendjét Pannóniában, ám ez már valóban Szent István műve volt és néhány későbbi évtized históriájába kalauzol bennünket. hidlap.net Varga Péter Dénes
