Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)

2010-08-21 / 30. szám

Nem sokan mondhatják el magukról, hogy már életükben legendává váltak. Ezen kevesek közé tartozik Dr. Pák Gábor, az esztergomi Vaszary Kolos Kórház bel­gyógyász, osztályvezető főorvosa, akinek munkáját Pro Űrbe díjjal ismerte el Esztergom.- Gondolt arra Főorvos Úr pályakezdésekor, hogy egykor ilyen megbecsülésnek örvend majd, vagy csak olyan tisztességgel akart helytállni az orvosi hivatásban, amint azt tet­te, és amiért a város képviselő-testülete arra érdemesítette, hogy Pro Űrbe díjra jelölje?- Igazi meglepetésként ért, és nagyon köszönöm a megtisztelő kitüntetést, hi­szen olyanok társaságába kerülhettem általa, amelyet többek között Bense Imre bácsi, Zámbori Jancsi, a Monteverdi kórus, Beer Miklós püspök atya vagy Prokopp Mária fémjeleznek. Mindemellett külön öröm számomra, hogy a képviselő-testü­let ezzel a döntéssel hozzásegített a lelki egyensúlyom helyrebillenéséhez is.- A számos, sőt számtalan indok mellett az ön nevéhez fűződik, hogy megteremtette a kórház és vonzáskörzete számára a térség nephrologiai ellátás alapjait. Mit is jelent ez pontosan és milyen presztízsemelkedést je­lentett a kórház számára egykoron 7- Tudni kell, hogy én Dorogon kezd­tem dolgozni, ahol olyan kitűnő meste­reim voltak, mint Zsembery Dezső vagy Szontagh Csaba. Mindnyájan éreztük, hogy a belgyógyászati vesebetegségben szenvedők ellátása megoldatlan a térség­ben, így nekiláttunk egy intenzív mun­kának, hogy ezen betegek gyógykezelé­sének a korszerűsítését valahogyan meg­oldjuk. Egyébként a probléma országosan megoldatlan volt, tehát azok a helyi erő­feszítések, amelyeknek az eredménye­ként sikerült megyei pályázatot is nyer­nünk, azt eredményezték, hogy a vesebe­tegek belgyógyászati kezelése nálunk új alapokra helyeződött. így lettem én a me­gye első belgyógyász nephrologus szak­orvosa. Mindezzel együtt az eredményes munka részeként sikerült megteremte­nünk a megye első művese állomását is. Hozzá kell tennem, hogy ez a dializáló ál­lomás a Fresenius világcég első művese állomása volt Európában. Akkor sokan se­gítettek ebben, országgyűlési képviselő, vállalatvezetők, önkormányzatok...- 1994. január 1-től ön a kórház igaz­gatóhelyettesi teendőit is ellátta amellett, hogy a belgyógyászat osztályvezető főor­vosaként is dolgozott. Úgy tűnik, hogy az előbbi alapvetően adminisztratív tevékeny­ség, míg az utóbbi volt, illetve maradt a tényleges betegellátás.- Valóban az élethez számtalan dolog­ra van szükség. Amíg az ember fiatal, akkor elsősorban tudás, másodsorban szeren­cse és végül kapcsolat kellett. Ez a három az én esetemben szerencsésen találkozott. Épp ennek kapcsán kért fel Szontagh Csa­ba akkori kórházigazgató, hogy vállaljam el az orvosigazgatói feladatokat. Bár a csa­ládom ezt teljes mellszélességgel ellenez­te, ennek ellenére némi gondolkodás után igent mondtam. Ez valóban részben admi­nisztratívtevékenység volt, de a kórház fej­lesztésére vonatkozóan Szontagh Csabá­val majd később Sólyom Olimpiával kidol­goztunk egy olyan tervet, egy hosszú távú stratégiát a térség aktiv és nem létező kró­nikus ellátására vonatkozóan, amelynek lé­nyege volt a teljes manuális tömb felépíté­se önálló traumatológiai osztállyal, a bel­gyógyászat modernizálása, a térségben jelentkező reumatológiai ellátási igény ki­elégítése. Meg kellett oldanunk a labora­tórium, és a vérellátó áldatlan állapotát is. A program tehát arról szólt, hogy több lép­csőben ezeken változtassunk. Ekkorra nyil­vánvalóvá vált az is, hogy a dorogi és az esztergomi kórház párhuzamos működé­sének a feltételei nem adottak. így dolgoz­esztergom tunk ki egy projektet, amelynek a lényege az volt, hogy Esztergomban történjék az aktív fekvőbeteg-ellátás megfelelő szak­mai háttérrel, eszközellátottsággal, a do­rogi kórház pedig egy krónikus ellátottsági formára rendezkedjen be, hiszen az ottani épület erre kiválóan alkalmas volt.- Nagy elődök után került az osztályve­zető főorvosi pozícióba. Van-e valami, amit érdemesnek tartott átvenni tőlük, esetleg tovább vinni azt?- A szobám falán három képet őrzök, azok fotóit, akik egykor a dorogi belgyó­gyászat élén álltak 1922 óta. Közülük csak Miskolczy Zoli bácsit és Zsembery Dezsőt ismertem személyesen, bár közülük is szak­mai szinten csak Zsembery főorvos urat, il­letve már Esztergomban Szontagh Csabát tekinthetem mesteremnek. Zsemberytől a szakmaiakon túl a higgadtságot és az em­patikus készséget igyekeztem elsajátítani, Szontagh Csabától pedig a precizitást és az állandó újra való törekvést, valamint a tu­dományos munka iránti igényességet. Má­soktól is próbáltam ellesni sajátosságokat. Magyarsóki Feritől a hihetetlen ambíciót, Mátyus főorvos úrtól a „várni tudni kell" szemléletet, Leel-Össy professzortól a ha­talmas, tudomány iránti igényt és nyitott­ságot, Gréger Ottiliától a fantasztikus mun­kabírást és az igazi betegszemléletet- Mennyiben ad önnek lendületet vagy energiát ez a megtisztelő elismerés?- Egyrészt a két évvel ezelőtti lemon­dásunk mind a részünkről, mind az ön- kormányzat részéről átgondolásra került, az elismerés szerintem ezt is tükrözi. A díj üzenetet is, a folyamatok évek alatt min­dig kiegyenlítik egymást, ha a felek ezt akarják. Ezért állt helyre a lelki békém és ez okozza az igazi örömet. hidlap.net hidlap 21 Egy élő legenda

Next

/
Thumbnails
Contents