Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)
2010-08-21 / 30. szám
Nem sokan mondhatják el magukról, hogy már életükben legendává váltak. Ezen kevesek közé tartozik Dr. Pák Gábor, az esztergomi Vaszary Kolos Kórház belgyógyász, osztályvezető főorvosa, akinek munkáját Pro Űrbe díjjal ismerte el Esztergom.- Gondolt arra Főorvos Úr pályakezdésekor, hogy egykor ilyen megbecsülésnek örvend majd, vagy csak olyan tisztességgel akart helytállni az orvosi hivatásban, amint azt tette, és amiért a város képviselő-testülete arra érdemesítette, hogy Pro Űrbe díjra jelölje?- Igazi meglepetésként ért, és nagyon köszönöm a megtisztelő kitüntetést, hiszen olyanok társaságába kerülhettem általa, amelyet többek között Bense Imre bácsi, Zámbori Jancsi, a Monteverdi kórus, Beer Miklós püspök atya vagy Prokopp Mária fémjeleznek. Mindemellett külön öröm számomra, hogy a képviselő-testület ezzel a döntéssel hozzásegített a lelki egyensúlyom helyrebillenéséhez is.- A számos, sőt számtalan indok mellett az ön nevéhez fűződik, hogy megteremtette a kórház és vonzáskörzete számára a térség nephrologiai ellátás alapjait. Mit is jelent ez pontosan és milyen presztízsemelkedést jelentett a kórház számára egykoron 7- Tudni kell, hogy én Dorogon kezdtem dolgozni, ahol olyan kitűnő mestereim voltak, mint Zsembery Dezső vagy Szontagh Csaba. Mindnyájan éreztük, hogy a belgyógyászati vesebetegségben szenvedők ellátása megoldatlan a térségben, így nekiláttunk egy intenzív munkának, hogy ezen betegek gyógykezelésének a korszerűsítését valahogyan megoldjuk. Egyébként a probléma országosan megoldatlan volt, tehát azok a helyi erőfeszítések, amelyeknek az eredményeként sikerült megyei pályázatot is nyernünk, azt eredményezték, hogy a vesebetegek belgyógyászati kezelése nálunk új alapokra helyeződött. így lettem én a megye első belgyógyász nephrologus szakorvosa. Mindezzel együtt az eredményes munka részeként sikerült megteremtenünk a megye első művese állomását is. Hozzá kell tennem, hogy ez a dializáló állomás a Fresenius világcég első művese állomása volt Európában. Akkor sokan segítettek ebben, országgyűlési képviselő, vállalatvezetők, önkormányzatok...- 1994. január 1-től ön a kórház igazgatóhelyettesi teendőit is ellátta amellett, hogy a belgyógyászat osztályvezető főorvosaként is dolgozott. Úgy tűnik, hogy az előbbi alapvetően adminisztratív tevékenység, míg az utóbbi volt, illetve maradt a tényleges betegellátás.- Valóban az élethez számtalan dologra van szükség. Amíg az ember fiatal, akkor elsősorban tudás, másodsorban szerencse és végül kapcsolat kellett. Ez a három az én esetemben szerencsésen találkozott. Épp ennek kapcsán kért fel Szontagh Csaba akkori kórházigazgató, hogy vállaljam el az orvosigazgatói feladatokat. Bár a családom ezt teljes mellszélességgel ellenezte, ennek ellenére némi gondolkodás után igent mondtam. Ez valóban részben adminisztratívtevékenység volt, de a kórház fejlesztésére vonatkozóan Szontagh Csabával majd később Sólyom Olimpiával kidolgoztunk egy olyan tervet, egy hosszú távú stratégiát a térség aktiv és nem létező krónikus ellátására vonatkozóan, amelynek lényege volt a teljes manuális tömb felépítése önálló traumatológiai osztállyal, a belgyógyászat modernizálása, a térségben jelentkező reumatológiai ellátási igény kielégítése. Meg kellett oldanunk a laboratórium, és a vérellátó áldatlan állapotát is. A program tehát arról szólt, hogy több lépcsőben ezeken változtassunk. Ekkorra nyilvánvalóvá vált az is, hogy a dorogi és az esztergomi kórház párhuzamos működésének a feltételei nem adottak. így dolgozesztergom tunk ki egy projektet, amelynek a lényege az volt, hogy Esztergomban történjék az aktív fekvőbeteg-ellátás megfelelő szakmai háttérrel, eszközellátottsággal, a dorogi kórház pedig egy krónikus ellátottsági formára rendezkedjen be, hiszen az ottani épület erre kiválóan alkalmas volt.- Nagy elődök után került az osztályvezető főorvosi pozícióba. Van-e valami, amit érdemesnek tartott átvenni tőlük, esetleg tovább vinni azt?- A szobám falán három képet őrzök, azok fotóit, akik egykor a dorogi belgyógyászat élén álltak 1922 óta. Közülük csak Miskolczy Zoli bácsit és Zsembery Dezsőt ismertem személyesen, bár közülük is szakmai szinten csak Zsembery főorvos urat, illetve már Esztergomban Szontagh Csabát tekinthetem mesteremnek. Zsemberytől a szakmaiakon túl a higgadtságot és az empatikus készséget igyekeztem elsajátítani, Szontagh Csabától pedig a precizitást és az állandó újra való törekvést, valamint a tudományos munka iránti igényességet. Másoktól is próbáltam ellesni sajátosságokat. Magyarsóki Feritől a hihetetlen ambíciót, Mátyus főorvos úrtól a „várni tudni kell" szemléletet, Leel-Össy professzortól a hatalmas, tudomány iránti igényt és nyitottságot, Gréger Ottiliától a fantasztikus munkabírást és az igazi betegszemléletet- Mennyiben ad önnek lendületet vagy energiát ez a megtisztelő elismerés?- Egyrészt a két évvel ezelőtti lemondásunk mind a részünkről, mind az ön- kormányzat részéről átgondolásra került, az elismerés szerintem ezt is tükrözi. A díj üzenetet is, a folyamatok évek alatt mindig kiegyenlítik egymást, ha a felek ezt akarják. Ezért állt helyre a lelki békém és ez okozza az igazi örömet. hidlap.net hidlap 21 Egy élő legenda
