Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)
2010-08-21 / 30. szám
Humánum és realitás A klasszikus értelemben vett humanizmus és a mindennapok realitása ötvöződik Dr. Kolumbán György egyéniségében, akit Esztergom Város Önkormányzatának Képviselő-testülete, Pro Űrbe díjra érdemesített a közelmúltban. Értelmiségi léte és ezzel párhuzamosan a város kulturális életéért folytatott sok évtizedes munkálkodásának eredménye a fölterjesztés.- A jogászemberek már csak hivatásukból adódóan is, ha tisztességgel űzik a szakmájukat, a humánum képviselői. Mégsem mondhatja el magáról mindegyikük, hogy közéleti emberként olyan hathatós képviselői lennének egy település kulturális életének, mint Kolumbán György. Visszagondolva az elmúlt több mint hatvan esztendőre, felleli-e ennek az elkötelezettségnek a gyökereit a lelkében?- Az életem valóban valamiféle skizofréniára utaló életpályát tükröz, hiszen egyrészt már gyerekkorom óta bennem volt egy literátor vonal, negyedik általános iskolás koromban már színdarabomat játszották Zalaegerszegen az iskolában, közben persze verselgettem is folyamatosan, egy könyvem pedig épp most van nyomdában, és persze maga a jogász lét is folyamatos írásbeliséget, írást-olvasást feltételez. Ugyanakkor valóban jelen van bennem egy másik, természettudományos érdeklődés, ami abban mutatkozik meg, hogy gyerekkorom óta szerettem fúrni-faragni olyannyira, hogy édesanyám végül megszabta, hogy ötször öt centiméteresnél nagyobb vacakot nem vihetek haza, noha mindig bőségesen el voltam látva kisgépekkel, fúrókkal és egyéb masinákkal. Ez a kétféleség tehát mindvégig jelen volt bennem és noha mára már nyilván szétválasztódott, de úgy vélem, hogy ez a szétválasztódás békésen megfér egy egészséges emberi lélekben, hiszen ha a reneszánsz hét tudományára gondolunk, ezek is egyaránt tartalmaztak humán és természettudományi elemeket. Ami mindennek a gyökereit illeti, talán abban az erdélyi származású Kolumbán családban keresendők, ahol mindig is fellelhető volt ez a kettősség, az író-olvasó ősök éppúgy, mint fúró-faragó felmenők. Volt közöttük református lelkész és székely asztalos egyaránt.- Orvos édesapám egy alkalommal azt mondta nekem, hogy ha nem ezt a hivatást választja, akkor minden bizonnyal az asztalosszakmát tanulta volna meg és nem zárta ki, hogy talán még boldogabb is lett volna. Nem bánta meg, hogy jogászember lett?- De, alapvetően megbántam. „Ki miben vétkezik, abban bűnhődik" -mondja az írás. Nos az én életpályám sem volt túl egyszerű, nyolcadik után az erdészeti technikumba jelentkeztem, ide azonban nem vettek föl, létezett egy „erdészdinasztiákat nevelünk" alapelv, amelynek köszönhetően egy jogász fiát nem látták szívesen, így azután maradt a gimnázium, azt követően pedig a jogtudományi egyetem. A hatvanas években végeztem, ezek igen nehéz esztendők voltak, egy- egy ítélethozatal előtt a bírók szaladgálni kényszerültek a pártbizottságra, hogy milyen ítéletet is hozzanak az adott ügyben. No, akkor el akartam menni lakatosnak, de ebből nem lett más, mint valamely önbeteljesítő jóslat, hiszen végül a kilencvenes évek végén csak belekeveredtem egy, a nevemmel már összefonódó vízgép-kutatási programba, ami azóta is meghatározza a mindennapjaimat, be is fejeztem az ügyvédi tevékenységet és az életemet a miskolci egyetem által is felkarolt és a szabadalmi bejelentésen túljutott vízgép-kutatásnak szenteltem, ami ha sikeresen bevégződik, tiszteletbeli gépészmérnökké kíván avatni az egyetem.- Jelenleg az önkormányzat képviselő-testületének is tagja. Sikerült-e érvényt szerezni az elképzeléseinek, vagy összefonódik-e véleménye szerint a képviselői tevékenysége a Pro Űrbe díjra jelöléssel?- Ez a fajta tevékenység az én életemben egy kicsit mélyebben gyökerezik, hiszen 1976-tól 1986-ig az Esztergomi Főegyházmegye és Lékai László bíboros úr jogi képviseletét láttam el, tehát a rendszerváltáskor mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy melyik oldalon állok. '89-90-ben az első dolgom az volt, hogy felkutattam az egykori Holló cserkészcsapat addig rejtegetett zászlaját és sikeresen újjászerveztem a csapatot. Ezután jötteka képviselő-választások, amikor a Kereszténydemokrata Néppárt színeiben alpolgármesternek jelöltek, ám ez néhány ember személyes ellenérzésén megbukott. Képviselői megbízatást is csak 2004-től vállaltam, jelenleg pedig a Fidesz-frakcióval egyeztetve új feladatot fogok kapni a várostól.- Hogyan értékelte az előtte álló elismerés képviselő-testületi döntését?- Nyilván nagy örömmel töltött el, hiszen valamely visszaigazolását látom azoknak az évtizedek óta folytatott törekvéseknek, amelyeknek profánul az a vezérvonala, hogy „tolni kell a banda szekerét", tenni kell a közösségért, vagyis ne azt kérdezzük, hogy mit tett értünk a város, hanem mit tettünk mi a városért? Ugyanakkor tudni kell, hogy az elismeréseket nem kapják, hanem adják. Minden döntés nehéz, minden döntésnek vannak határesetei, szubjektív vonatkozásai. Ugyanakkor hadd mondjam el, hogy számtalan ember van a látókörömben, akik méltóak volnának a Pro Űrbe elismerésre, előbb utóbb remélem, meg is kapják. 20 hídlap hidlap.net
