Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)
2010-08-21 / 30. szám
Metropolistól Dózsafalván át a megyei jogú városig Varga Péter Dénes r Esztergom nem csak mint Szent István városa íródott be a történelembe, hanem mint a térség ezer éve legfontosabb települése, természetes és jogi köz- gf j pontja, így kevés jobban megalapozott törekvés létezik, mint az, hogy a város ■i ismét megkaphassa a megyei jogú városi rangot. Ahhoz, hogy Esztergom vármegye történelmi jelentőségét kellően tudjuk értékelni, szükségesnek tűnik a város viharos históriájának rövid áttekintése. M aga a terület a régészeti leletek tanúsága szerint már a történelem előtti időkben lakott, a római korban a limes része volt. Solva néven építettek itt Pannónia provincia meghódítói egy castrumot, azaz erősséget. A honfoglalást követően Géza nagyfejedelem is itt rendezte be udvarát. Itt született Vajk, azaz István király, akit itt is koronáztak meg az államalapítás, az egyházszevezés, vagyis a kereszténység felvételével létrehozott királyság megteremtésekor egy, a Rómából II. Szilveszter pápa küldötte koronával. Az államalapítás és az egyházszervezés ugyan már Géza idejében megkezdő dött, de beteljesítése valójában Szent István nevéhez fűződik. A kialakí tásra kerülő vármegyék központjai, a királyi hatalom biztosítékai kezdettől a várak voltak. Ezek zömükben földvárak voltak, ám némelyiket, mint például Esztergomot kezdettől kőfalak védték. A kezdetek A frank mintára kialakított vármegyéket tekinthetjük az ország új közigazgatási egysé geinek. A szláv eredetű „megye” kifejezés határt jelent. Az egyik vár megyéje a másik megye határáig tartott. Kezdettől a legtekintélyesebb vármegye éppen Esztergom megyéje volt. A korban új jelenség a birtokadományokkal megteremtett uradalmi rendszer is. Az uradalom nem elköltöztethető földtulajdont jelentett, oszthatatlan volt és elidegeníthetetlen, bár fontos megjegyezni, hogy kezdetben a legfőbb birtokos maga Árpád nemzetsége, Istvánnal immár maga a koronás fő. Tovább növelte a város tekintélyét, hogy az egyházszervezet kiépítésekor Magyarország első főpapja is ezt a várost választotta székhelyéül, létrehozva így a királlyal egyetemben az esztergomi érsekséget. Az ország főpapja nemcsak szőkébb pátriánkban volt a legtekintélyesebb egyházi személyiség, hanem néhány kivételtől eltekintve mindannyiuk bíborossá kreálásával jelentős szentszéki tisztséget is betöltötték, tagjai voltak a pápaválasztó konklávénak. Szent István Esztergom mellett még Kalocsát emelte érseki rangra, de az ország főpapja mindig az esztergomi érsek volt, aki kizárólagosan birtokolta a királykoronázások jogát is. Csak azt tekintették törvényes uralkodónak, akit az esztergomi érsek koronázott meg a Szent Koronával, István király nyughelyén, Székesfehérvárott. Az ezeken kívül kialakított nyolc püspökséggel és az első kolostorok megjelenésével megteremtődött a magyar egyházszervezet. Megélhetésüket a királyi birtokadományok jövedelmei, illetve a szent király által törvénybe iktatott tized fizetésének kötelezettsége biztosította. A kiváltságos város Esztergom - ahol egyébként az ország első pénzverdéje is működött -, kezdettől szabad királyi város volt, az e statusnak megfelelő kiváltságok ösz- szességével, mint például a vásártartás jogával. A várban lévő, de még be nem fejezett királyi palotát Imre király 1198-ban az érseknek adta át, de a királyi udvar ténylegesen csak 1249-ben költözött el innen. A 13. században
