Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)
2010-12-18 / 47. szám
KULTÚRA / ESZTERGOM-EMBEREK EciBalázs Nem, Kedves Olvdsó, nem elütés az alábbi beszélgetés címe és még csak nem is nyomdahiba. Akik nagyon régi barátságban vannak Marczell Edit fogszakorvossal és Teleki Balázs ortopédsebésszel, kettejük összetartozását, elvá- laszthatatlanságát kifejezendő, csak így emlegették őket: EciBalázs. Jómagam is így emlékszem rájuk, hiszen nem járván óvodába - akkor még nem volt kötelező -, nagyanyámmal minden nap délelőttjét Nuikánál, Eci nagymamájánál töltöttük, így azután az én óvodám a Petőfi utcában volt. Onnét is lettek ők a bérmaszüleim. Engedtessék meg tehát, hogy ez a beszélgetés a szokásosnál talán kissé személyesebb hangvételű legyen, bár ez így, karácsony közeledtével talán elnézhető egy toliforgatónak.- Mióta ismeritek egymást?- Eci: Tizennégy éves korunk óta. Akkor, az angol órán találkoztunk.- Fél évszázad alatt számtalan házasságot láttam már. Jót, rosszat, elfásultat, válással végződőt, megszokásból működőt, de olyat, mint a tiétek, még soha. Máig szerelemmel szeretitek egymást, mint a kezdet kezdetén. Mi a titkotok?- Eci: Csak nevetni tudok rajta, hiszen valóban így van. Nap, mint nap építjük a kapcsolatunkat.- Balázs; Mindig mindent meg kell beszélni, mindig kell lennie valami közös programnak, mindenben együtt kell fejlődni, előrelépni és együtt, közösen tervezni. Mi még sosem unatkoztunk.- Eci: És nem utolsó sorban naponta oda kell figyelni a másikra, ő mit szeretne, mit tehetek érte és azt meg is kell tenni. Nem kényszerűen! Örömmel, szeretettel.- Mindenkinek az életét alapvetően meghatározza az indíttatás.- Eci: Feltétlenül. Ez nálunk a család volt. Azt láttuk, hogy otthon mindig segítettek bennünket, mindig mögöttünk álltak, a szellemi fejlődésünket mindig finanszírozták, otthon mindent el lehetett mondani, amire megkaptuk az elirányítást, a támogatást, szükség esetén a kritikát.- Egymást befolyásoltátok abban, hogy mindketten orvosok lettetek, vagy ez is az otthon tapasztaltak folyománya?- Eci: Nem. Nekem apám volt a nagy példaképem, sebész szerettem volna lenni, csak közben beteg lettem, ekkor döntöttem úgy, hogy ha már azt nyilvánvalóan nem bírnám, akkor a fogorvoslást választom. Szerencsés döntés volt, hiszen így maradt idő a családra és mindenre, amit fontosnak tartottam és tartok.- Balázs: Az én esetemben ez nem is volt kérdés. Négygenerációs orvos családból származom, egyértelmű volt a választás, illetve a döntés.- Tizennégy esztendősen „kitaláltátok” egymást és ez azóta is példaértékűen működik. Soha nem is volt egyéb elképzelésetek a párkapcsolatot illetően?- Eci: Nem. Soha. Nekem Balázs minden tekintetben az egyetlen és legjobb partnerem. Úgy is mint barát, úgy is mint férj és nem utolsó sorban mint apa. A gyerek- nevelésben sem volt soha vita, nem voltak elhallgatások, kijátszások, mindig teljes volt a nézetazonosság közöttünk ebben is.- Három, példátlanul sikeres gyermeket hoztatok a világra. Az ő életüket, szintén nagyszerű párkapcsolataikat is az itthon tapasztaltak, a „hozott anyag” az, ami meghatározta?- Eci: Hiszem és remélem, miközben tudom, hogy ott van mögötte az a Vili. ÉVFOLYAM 47. SZÁM / 2010. DECEMBER 18 > hidlap.net 2
