Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 26–47. szám)
2010-12-11 / 46. szám
■■■■Mi KULTÚRA- A könyves ember egyetlen napja nem telhet el olvasás nélkül. A költő napja elmúlhat írás nélkül?- Akadnak minden ember életében olyan ciklusok, amikor nem tud elmélyedni a gondolataiban vagy igazán otthon lenni abban, amit éppen tesz. Ez nálam is így van. Gyakran előfordul, hogy néhány napig csak pihen az illető mű, csupán a váza van meg a fejemben, burjánzik a gondolataimban, de úgy érzem, hogy egyelőre nem szabad leírni, még nem volna az igazi, nem hordozná a tényleges mondanivalót. Tudat alatt tehát meg van már, de néhány nap érlelődés szükséges ahhoz, hogy végül le is írjam. írás nélkül tehát eltelhetnek napok. Olvasás nélkül nem.- Mennyire fonódik össze Önben az olvasás, az írás és az irodalom tanítása?- A tanítás mindig élményt jelent számomra. Édesanyám mesélte, hogy már három esztendős korómban elszántan tanár akartam lenni és ez mit sem változott azóta. A magyar nyelv és irodalom tanítása során - bevallom őszintén - sokszor használom fel a saját verseimet is egy-egy ritmizálás során, vagy verslábak, rímfajták keresése alkalmával, természetesen név nélkül. Legfeljebb akkor vallom be a tanítványaimnak, hogy az illető eltapsolt vers az enyém volt, ha szemmel láthatóan tetszik nekik. Olyankor azután felolvasom az egész költeményt.- Nem csupán tanár és költő, sőt jelen pillanatban könyvtárosi teendőket is ellát, hanem meséket is ír. Jómagam úgy vélem, hogy ez talán az egyik legnehezebb irodalmi műfaj.- Valóban, és éppen azért igen nehéz mesét írni, mert a mai gyermek már más világban él, mint mi egykor. Más a fogalomkörük, más a szóhasználatuk, megkockáztatom, hogy már nem is ismernek olyasmiket, amiknek a beteljesedésére mi egykor olyan epedve vártunk egy mese hallgatása, olvasása során. Ugyanakkor adódnak olyan társadalmi, környezeti problémák, amelyeket csakis a mese útján lehet a kicsikhez eljuttatni. Ezeket igyekszem a meséimben ötvözni olyan mesék alkotásával, amelyek magukon hordozzák a klasszikus mese jegyeit, de a mai világban játszódnak és mégis mesék. Az első sikereimet is éppen a mesékkel értem el. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium pályázatain nyertem, ezek jelentek meg mesekönyv formájában is, azután a Duna-Ipoly Nemzeti Park és a Janus Pannonius Múzeum által szervezett környezettudatos pályázaton két mesém is dicséretben részesült és az 59. Vasutasnapon is az éh mesém nyert Pécsett. Ami a verseket illeti, most jelent meg egy „Száz szerelmes vers” című gyűjtemény, amelyben szerepel versem, valamint egy tavalyi és két most készülő antológiába is bekerültek költeményeim.- Ha visszagondolok némelyik Grimm mesére vagy akár Antoine de Saint- Exupéry A kis hercegére óhatatlanul eszembe ötli k, hogy ezek egytől egyig bátran tekinthetők felnőtt irodalomnak.- Nyilván, hiszen a gyermeki lélek a felnőttek felé szól, amint felnőttként sem lehet úgy élni, hogy nélkülöznénk a gyermekkor útmutatásait, élményeit, vagy éppen gyermekként nem tettünk szert olyan élményekre, amelyek segítenének bennünket egyáltalán emberként megélni a felnőtt kort, eligazodni annak rejtelmeiben, útvesztőiben. Ezért a mesék világának olyan tisztán kell ragyogniuk, hogy ha abba beleszőjük a rosszat, azzal se keltsünk a gyermekben félelmet, hanem élvezetet nyújtva a gyerek maga jöjjön rá, hogy talán nem helyes, ha valamit a negatív hős példája szerint működtetünk vagy követünk. Két felnőtt fiamnak -egykor a magam meséit olvastam, mert a mesekönyvben található írás sokszor túl hosszú volt és előfordult, hogy elaludtak rajta. Jó érzés, hogy néhányat a mai napig felemlegetnek közülük. De én is olvasok máig is meséket és verseket, sőt előfordul, hogy némelyik kedvenc költőmhöz menekülök, ha éppen megnyugvásra vagy töltekezésre van szükségem.- Miképpen látja? Ebben a számítás- technikával átszőtt, mondhatnám fertőzött világban mennyire fontos a könyv, az olvasás?- Nem szabadna könyv nélkül élni. Gondoljunk csak bele! Az olvasás fejleszti a képi gondolkodást, a képzelet szárnyalását, egyszerűen gazdagítja a lelkünket. Egyszerűen beszélgethetünk az adott mű szereplőivel, valamelyikőjük szerepébe képesek vagyunk önmagunkat beleszőni, magunkévá tehetjük az ő jó tulajdonságaikat. Az önmagában néma számítógép minderre nem ad lehetőséget, nem színezhetem ki a betűk, a mondatok elém tárta világot. Arról nem is beszélve, hogy ha leteszek egy könyvet és másnap folytatom, egyszerűen az emlékezetem is fejlődik, az elmém is csiszolódik. Semmiképpen nem szabadna tehát nélkülöznünk az életünkből a nyomtatott könyvet, verset, magát a betűk világát. VARGA PÉTER DÉNES 8 bídlap 2010. DECEMBER 11. / Vili. ÉVFOLYAM / 46. SZÁM
