Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)

2010-05-01 / 17. szám

almárium Útmutató a készülékek, a programok és az internet világához Hogy ketyeg a kütyü? hidlap.net hídlap 45 PH Mit tudnak és hogy működnek, mire jók és főként: mik ezek egyáltalán? Ezek a kérdések merülhetnek fel korunk embe­rében, aki bizony csak kapkodja a fejét, amikor hetente kap­hat arról hírt, hogy egy új kütyü vagy egy friss számítógépes program került a nagyközönség elé. A fiatalok számára már magától értetődőnek számít a laptop, a mobiltelefon és az internet. A legújabb hardware és software találmányokkal és termékekkel kapcsolatos fogékonyságuk azonban fordított arányban áll szüleik, nagyszüleik látásmódjával. Ez utóbbiak­nak szeretnénk új rovatunkkal segíteni, hogy hétről hétre rö­vid, de frappáns formában és módon adjunk segítséget a legfrissebb technikai, számítógépes fejlesztésekről. Ezúttal az úgynevezett transmittert mutatjuk be olvasóinknak. Kütyü. Progi. Új szavak, melyeket maguk a nyelvtannal foglal­kozók sem utasítanak már egyértelműen a szlengbe, hiszen azok mindennapivá váltak. A számítógép és az internet fene­kestül felforgatta világunkat. S bár minden bizonnyal azok­nak van igazuk, akik szerint mondjuk harminc évvel ezelőtt, amikor nem létezett mobiltelefon és információs világháló, sokkal több, színesebb és főként mélyebb emberi kapcso­latok léteztek, az említett készülékek és információs rend­szerek azonban mégsem egészen az „ördög találmányai". Az igazság - szokás szerint - ismét valahol középen lehet, vagyis minden technikai újdonság hasznossá válhat, ha megfelelő értékben és mértékben alkalmazzuk. A túlzások kora is a mai, tehát vigyáznunk kell, hiszen az is árulkodó adat, hogy ma Magyarországon több mobiltelefon van használatban, mint ahány ember él itt. A tech- nokraták és a puritánok— közötti viták jó pár éve tar­tanak, az egyik oldat több­nyire azt hangsúlyozza, hogy időt, pénzt és fárad­ságot takaríthatunk meg egy-egy új készülék, szá­mítógépes program vagy internetes oldal segítségé- vel. A másik fél pedig azzal szokott érvelni, hogy az új technológiák valójában el­idegenítik egymástól az embereket, az internetes kultúra pedig nemhogy gyarapítja, de egyenesen rombolja a civilizáció szellemi értékeit, a fiatalok és idősek is­mereteit. Semmiképpen sem szeretnénk a döntőbíró szerepét játszani, rovatunkkal viszont amellett tesszük le a garast, hogy ha homokba dugjuk a fejünket és elzárkózunk az új és forgal­mazott találmányok, technikai fejlesztések, kütyük, valamint az internet adta lehetőségek elől, akkor jelentős hátrányba kerül­hetünk. Az is elismerést nyert általunk, hogy például semmilyen sportolást vagy tudást nem pótol a számítógép előtt „szabad­idős tevékenységként elkönyvelt foglalatosság" és, hogy a mo­biltelefonok és más hasonló újszerű távközlési, kommunikációs rendszerek nem pótolhatják az emberek között évezredek óta működő hagyományos kapcsolati szálakat. Reményeink szerint a technika jó, hajóra és nem túlzón használjuk. így aztán vág­junk is bele az útmutatásba! Transmitter: MP3-as zene az autórádióban Új rovatunk első főszereplője a transmitter. Aki még nem találko­zott magával a névvel, annak eláruljuk, hogy ezt a kütyüt azok­nak az autósoknak találták fel, akik négykerekű kedvencük haj­szolása mellett hatalmas zenefanatikusok. A transzmitter tulaj­____ donképpen egy olyan egys ég, melyet a gép­kocsi szivargyújtójára csatlakoztatva lehet működtetni. A készü­léket olyanok hasz­nálják inkább, akik a különböző rádiók kí­nálta műsor helyett a saját maguk által kivá­lasztott zenéket sze­retnék útközben hall­gatni. A transmitterrel egy MP3 lejátszó (ezt a kütyüt jövő héten mutatjuk be) segít­ségével lehet az au­tóban zeneszámokat hallgatni, a módo­sabb kivitelezésű da­rabokhoz távirányítót is adnak. A készülék előnyei közé tar­tozik, hogy olcsóbb, mint egy CD-le- mez lejátszóval kombinált autórádió (a legolcsóbbak már 3-4000 forintért beszerezhetők) és a rácsatlakoztatott memóriatároló nagyságától (MP3 le­játszó, pendrive, iPod, stb.) függően sokkal több zenét vihetünk az útra, mintha azt CD-lemezen hurcolnánk magunkkal az autóban, ráadásul he­lyet is spórolhatunk. A transmitter további előnye, hogy azokban az autókban, ahol nincs úgynevezett , USB-csatlakozó a műszerfalon, a szi­vargyújtót kihasználva (ami viszont csaknem minden autóban van) élhetünk a kis helyet elfoglaló zenelejátszók használatával. A kütyü hátránya, hogy rádiófrekvencián keresztül juttatja el a jelet a hangszórókba, a vételi minőséget pedig esetenként befo­lyásolhatják az útviszonyok. Az is hátránya, hogy pontosan a rá­diófrekvencia használata miatt a gépkocsiban szükség van egy autórádióra, melyen be kell állítani a transmitter hullámhosszát. Ezzel együtt mégis egy hasznos és egyszerű találmány, amely egyre nagyobb teret hódít az autósok körében.

Next

/
Thumbnails
Contents